Jurassic Park: huszonöt éve élünk dinoszauruszok között

Kevés rendező tudja úgy elvarázsolni a közönséget, mint Steven Spielberg. Tisztában vagyunk vele, hogy amit a mozivásznon vagy a képernyőn látunk, az nincs és sosem volt, mégis szinte a saját élményünkké és emlékeinkké válnak a filmjei (akad azért persze kivétel bőven). Úgy játszik velünk, mint macska az egérrel, csak itt az egér még élvezi is, hogy szőröstül-bőröstül befalják. Rettegő örömmel válunk a Cápa, az E.T., az Indiana Jones-széria részévé, és talán mindegyiknél erőteljesebben vágyunk belépni a Jurassic Parkba. Spielberg a dinoszauruszokkal merészet vállalt, és hatalmasat szakított. A huszonöt éve bemutatott film össznépi hisztériát váltott ki, amelyhez foghatót azóta sem nagyon láttunk – hiába szárnyalta túl már tucatnyi film is a Jurassic Park bevételi rekordjait – hirtelen minden gyerek kis műanyag dinókkal kezdett rohangálni, soha ennyi reménybeli paleontológus nem hordott a hátán a Föld, mint a bemutatót követő években. Aztán elkészült a két folytatás, három éve pedig az őslényekhez hasonlóan feltámasztották a szériát, és a 2015-ös Jurassic World után már itt is a Jurassic World: Bukott Birodalom.

A dinó-sztori gyökerei 1989-ig nyúlnak vissza. Spielberg épp a Vészhelyzet című sorozat előkészületein dolgozott együtt Michael Crichton íróval, amikor megtudta, munkatársa egy őslényekről szóló regényen dolgozik. A rendezőt lenyűgözte, ahogy a könyvben az ember és a dinoszaurusz egymás mellett jelennek meg, rádöbbent, hogy ez jóval több lehetne egy egyszerű szörnyfilmnél. A regényre minden nagy filmstúdió azonnal lecsapott, ám végül a Universal győzedelmeskedett, így Spielberg kapta meg a lehetőséget, hogy megrendezze a Jurassic Parkot.

Ő azonban először a Schindler listáját akarta elkészíteni, ám a stúdiónál hallani sem akartak erről, alkut ajánlottak: a rendező leforgathatja a holokauszt idején zsidók ezreit megmentő német gyáros történetét, de előbb fogjon bele az őslényparkba. Végül a két alkotói folyamat szerencsétlenül egybe csúszott, s így állt elő az a furcsa helyzet, hogy Spielberg nappal Krakkó zsidónegyedében dirigálta a Schindler listája felvételeit, este pedig a Jurassic Parkot vágta. A holokauszt-dráma kritikusai szerint egyébként ez meg is látszott a később hét Oscar-díjjal jutalmazott filmen.

Az őslényparknak otthont adó fiktív Nublar-sziget festői tájaira a Hawaii Kaua’i szigetén találtak rá az alkotók, itt kezdődtek a felvételek 1992 nyarán. A forgatás alatt a stábnak egy valódi hurrikánhoz is szerencséje volt, a filmen látható pusztító vihar nagy része így valódi felvételekből áll, nem eső- és szélgép, a természet köszön vissza a vászonról. Az Inaki hurrikán azért kárt is okozott bőven: Samuel L. Jackson karaktere például – akinek haláláról csak a letépett kezéből következtethetünk – egy hosszabb üldözéses jelenetet is kapott volna, amelynek végén a velociraptorok marcangolják szét, ám a vihar elmosta a teljes díszletet, így ez a rész kimaradt a filmből.

A történetet alighanem mindenki ismeri, a rend kedvéért mégis: John Hammond, az ambiciózus milliárdos álmaként életre hívják a Jurassic Parkot. Borostyánba kövült szúnyogokból kinyert dinoszaurusz-vérből rekonstruálták az őslényeket, amelyeket aztán egy édeni szigeten kívántak mutogatni, pusztán állatbaráti szeretetből. Csakhogy a vonzalom nem volt kölcsönös, az óriáshüllők köszönték a lehetőséget, és rövid úton visszahódították a természetet az embertől.

Hammond (akit az Oscar-díjas színész-rendező, Richard Attenborough játszott) tudósokat hív a már majdnem kész szigetre, hogy kikérje a véleményüket a korszakalkotó biotechnikai eljárásról. Pechjére azonban sem a két őslénykutató, Alan Grant (Sam Neill) és Ellie Suttler (Laura Dern), sem a káoszmatematika szakértője, Ian Malcolm (Jeff Goldblum) nincs elájulva a klónozás hatalmától. Utóbbi sötét jóslata szerint a természet mindenképpen felülkerekedik az emberen, aki hiába játszik istent, előbb-utóbb úgyis elbukik.

Az átok azóta további négy filmen át tart, és bár unalomig hallgathatjuk a lelkiismereti dilemmákat, mégsem az etikai kérdések határozták meg a filmet (és folytatásait), hanem a dinók, akik a kilencvenes évek elején lélegzetelállítóan valóságosnak tűntek, szinte azt vártuk, mikor lépnek le a vászonról közénk. Spielberg maga is úgy fogalmazott, hogy a Jurassic Park főszereplője a Tyrannosaurus rex, akinek a kedvéért még a zárójelenetet is átírta, hogy a vérszomjas monstrum a további filmekben is a szívbajt hozhassa a nézőkre. Ezek után nem meglepő, hogy az őslények megjelenítésekor nem a tudományos szigor, hanem a látvány dominált. Akárcsak a csúcsragadozó esetében, a velociraptorokat is több fajból gyúrták össze tökéletes gyilkológéppé – azt pedig aligha vesszük észre, hogy szörnyeket dinóbörbe bújt emberek játsszák.

A látvány pedig meg is hozta a várt hatást. Persze a stúdió semmit sem bízott a véletlenre, több mint 60 millió dollárt költöttek reklámkampányra, több mint 1000 különféle, a filmhez kapcsolódó termék gyártását indították el a videójátékoktól a műanyag figurákig. A Jurassic Park az év legnagyobb szenzációja lett, és az őrület jó ideig nem is csillapodott, nem sokkal később Spielberg filmje lett az első, amelynek bevétele átlépte az egymilliárd dolláros álomhatárt.

Az elsöprő siker hatására Michael Crichton megírta a történet folytatását, a magyarul Szörnyek szigete címen megjelent The Lost Worldöt, amelyből Spielberg 1997-ben elkészítette Az elveszett világot. Ez azonban, bár a kalandok és a morális problémák nagyon hasonlók voltak, az alkotók minden igyekezete ellenére már csak gyenge visszhangja lett a Jurassic Parknak. A harmadik részt Spielberg már nem is vállalta rendezőként, ám a franchise-ról nem mondott le.

Már a 2001-es harmadik rész után azon dolgozott, hogy a negyedik epizódot minél előbb tető alá hozhassák. Nem tétlenkedett, 2003-ban már a stáb nagy része együtt volt, a régi szereplők is hajlandók voltak visszatérni, és be is jelentették az új – és egyben utolsó – rész 2005-ös bemutatóját. A forgatókönyv olyan dinoszauruszokra koncentrált volna, amelyeket be lehet tanítani, hogy aztán katonai és alvilági célokra használják fel őket. A rendező azonban elégedetlen volt, hiába írták újra többször is a szkriptet, Spielberg nem engedett, így a film parkolópályára került. 2008-ban elhunyt az őslénypark valódi atyja, Michael Cricthon, halálával pedig úgy tűnt, a Jurassic Park is örökre lezárul.

Spielberg azonban nem hagyta annyiban, 2011-ben újra nekiállt a projektnek, három évvel később pedig el is kezdődtek a forgatások, 2015-ben pedig a mozikba került a Jurassic World. A Chris Pratt és Bryce Dallas Howard főszereplésével készült filmben visszatértünk a mesebeli Nublar-szigetre, ahol új parkot húztak fel, ám nem tanultak elődeik hibájából, a maximális biztonság illúziójába ringatva magukat a tudósok egy új, sosem létezett fajt hoztak létre. Ez lett az Indominus rex, amely reggelire fogyasztja el a Tyrannosaurust: nagyobb, erősebb, gyorsabb és vérszomjasabb, mint bármi, ami ezen a bolygón élt. A káosz és a katasztrófa borítékolható volt, és nem váratott magára sokáig. Ian Malcolm átka a negyedik részben is valósággá vált: a természet visszahódította a saját területeit az embertől.

Bár az eredeti film színvonalát nem sikerült megközelíteni, a Jurassic World lényegesen jobb kritikákat kapott, mint két elődje, és – a lényeg – a mozi pénztáraknál is jobban teljesített, e téren a kultikus első filmet is lepipálta, összesen több mint másfél milliárd dollárt hozott. Hiába tervezték négy részesre a szériát, a bevételeknek nem tudtak ellenállni, 2018-ra elkészült a Bukott Birodalom, és a hírek szerint 2021-ben érkezik a hatodik dinófilm, a Jurassic World 3.

Csütörtökön frissen, ropogósan a Jurassic World: Bukott birodalom kritikájával jelentkezünk!

(fib)