A Duna-kanyartól Mongóliáig megtalálható ez a misztikus geológiai forma, a hunok a szakrális földrajz mesterei voltak

A mából nézve úgy tűnik, hogy régi kérdés, ám történelmi távlatban nézve nem olyan túl régen merült csak fel: vajon honnan származnak a magyarok? A 19. század közepéig konszenzus volt a hun származástudat - nem csak a nemesség és a nép gondolta így, de még Európa népei is.

A középkori krónikák szintén evidenciaként kezelik a dolgot: a lehető legtermészetesebb módon írnak Nimród királyról és Atilláról is, Hunorrol és Magorrol, a két testvérről. A latin elnevezést használó országok mind a "Hungary" valamilyen helyi nyelvre adaptált verzióját használják, Attila pedig bizonyíthatóan a Kárpát-medencéből igazgatta a hun birodalmat.

A képbe a finnugor-elmélet megjelenése zavart bele: a 19. században Hunfalvy (eredetileg Hunsdorfer) Pál által kidolgozott nyelvészeti elmélet a magyart a finn nyelvvel állította rokonságba, ami az idők során érdekes módon genetikai rokonsággá alakult (szintén rejtély, hogy míg a szcientista konszenzus gyakran hangoztatja, hogy a nyelvrokonság nem jelent genetikai rokonságot is, esetünkben valamiért mégis).

Azóta a hivatalos, akadémiai történetírás a hivatalosság rangjára emelte a finnugor származást, még az olyan apróságok sem hatják meg, amikor a legmodernebb tudományos módszerek és genetikai kutatások tálalnak bizonyítékot a hun-magyar rokonságra, ahogyan például az alábbi cikkünkben összeszedtük:

A nagy volumenű hivatalos kutatások mellett természetesen se szeri, se száma a "műkedvelő" történészeknek, akik erősebb-gyengébb elméleteket állítanak fel a hun-magyar rokonság bizonyítékára. A színvonal természetesen nem minden esetben nagyon magas, ám mégis botorság lenne elvetni az ilyen irányokban való gondolkodást is, a modern tudomány végletes földhözragadtsága ugyanis sokszor képtelen magasabb szempontok alapján gondolkodni, és könnyen a babonák körébe utalja az igazságot is, ha az esetleg kényelmetlen számára.

Egy közösségi-oldalon működő csoportban hívták fel egy érdekességre a figyelmet, ami a Duna-kanyar, a Jangce folyó belső-mongóliai és egy kínai szakaszának hasonlóságát ábrázolja: mind a három helyszín kiemelt fontossággal bírt a hunok számára, és még az sem teljesen elképzelhetetlen, hogy a helyek esztétikájában az ősi bölcsesség felismert valamit, amire a modernségbe zuhant ember már vak, és a prosperáló birodalmaik középpontjaként nem véletlenül választották ezeket a helyszíneket.