Ismeretlen magyar trónörököstől rettegett egész Európa, felfedték Árpád vezér fiának legendáját
Olvass tovább...
Úgy tűnik, a tudomány is kezd felnőni a középkori krónikákhoz.
Bár nem mai történet, még mindig megy a vita hazánkban a magyarok eredetéről. A probléma ismert: a középkori krónikák teljesen egyértelműnek veszik a hun származást, Attila és Nimród is meg van említve, mint a magyarok őse - és erre utal az is, hogy a legtöbb idegen nyelven a "Hungary" valamilyen változatával találkozunk (bár keletebben jellemző a "magyar" elnevezés - Hunor és Magor úgy látszik így is érvényesül).
Olvass tovább...
A hun származástudat teljes evidenciaként volt kezelve hosszú ideig itthon is, mind a nemesség, mind a köznép részéről - egészen a 19. századig, amikor Hunfalvy Pál (születési nevén Hunsdorfer) kidolgozta a finnugor elméletet. Bár az is tudományos konszenzus, hogy as nyelvrokonság egyébként nem jelent genetikai rokonságot is, a miesetünkben mégis genetikai rokonság is lett belőle.
Nos, egy kutatás szerint, ami egy igen rangos tudományos folyóiratban (Cell) jelent meg, mégis a hun származásra találtak bizonyítékot.
Olvass tovább...
A kutatást a lehető legkorszerűbb, legmodernebb tudományos módszerekkel végezték: a teljes tanulmány angol nyelven érhető el, és igen magas fokú ismeretét (tudományos szaknyelv) követeli meg az angol nyelvnek, ezért mi csak a kutatás összegzését fordítottuk le magyarra. Egyébként érdekes, hogy a tudományos közösség által elismert eredmények nem igazán kaptak nagy sajtóvisszhangot itthon (2022-ben publikálták az eredményeket) - ezt most igyekszünk pótolni.
A hunok, avarok és honfoglaló magyarok népvándorláskori nomád törzsszövetségek voltak, amelyek három egymást követő hullámban érkeztek a Kárpát-medencébe az 5. és 9. század között. A történelmi adatok alapján úgy gondolják, hogy e csoportok mindegyike Ázsiából érkezett, bár pontos eredetük és más ősi és modern népességekkel való kapcsolatuk vitatott.
A közelmúltban több száz ősi genomot elemeztünk Közép-Ázsiából, Mongóliából és Kínából, amelyekből a fent említett csoportok feltételezett forráspopulációinak azonosítását tűztük ki célul. Ebben a tanulmányban 9 hun, 143 avar és 113 magyar honfoglalás kori mintát szekvenáltunk, és három magpopulációt azonosítottunk, amelyek az egyes korszakokból származó, friss európai ősökkel nem rendelkező bevándorlókat képviselik. Eredményeink azt mutatják, hogy mind a hunok, mind az avarok e "bevándorló magja" valószínűleg a mai Mongóliából származik, és eredetük a Xiongnusra (ázsiai hunok) vezethető vissza, ahogyan azt több történész is feltételezi.
Másrészt a honfoglaló magyarok "bevándorló magja" a mansik, a korai szarmaták és a késői xiongnusok leszármazottai korábbi keveredéséből származott. Azt is kimutattuk, hogy egy közös "proto-ugor" génkészlet jelent meg a bronzkorban a mezőségi és a nganaszan népek keveredéséből, ami alátámasztja a genetikai és nyelvészeti adatokat. Emellett számos avar és magyar honfoglalás kori genetikai kiugróban mutattunk ki közös hun rokonságú ősöket, ami az egymást követő nomád csoportok közötti genetikai kapcsolatra utal. A bevándorló magcsoportoktól eltekintve azonosítottuk, hogy az egyes időszakok egyedeinek többsége "európai őslakos" felmenőkkel rendelkező helyi lakos volt.
Az idézet a Cell folyóiratban közzétett genetikai tanulmány összefoglalója - akik esetleg bírják az angol nyelv magas fokú ismeretét, ITT elolvashatják az egész tanulmányt.