Török professzor a magyarok eredetéről olyat állít, amely felforgathatja a tudományos világot

2024-ben hazánkban még mindig téma a magyarság eredetének kérdése. Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy nagy ellentmondás feszül a téma körül: a középkori magyar források, és a 19. századig bezárólag a kollektív nemzeti emlékezet is úgy tartja, hogy a magyarság a hunokkal áll rokonságban, Belső-Ázsiából vándorolt Európába - ezt húzta át a 19. században megjelent finnugor-elmélet, ami ugyan nyelvrokonítási elméletnek indult, ám később genetikai párhuzamot is vontak belőle.

Azóta már többen vizsgálták a kérdést kortárs tudományos módszerekkel is - és a genetikai kutatások arra utaltak, hogy nem a finnugor-elmélet az igaz, hanem a középkori krónikások által is megírt hun rokonság.

Ehhez a kérdéshez a legújabb adalék egy török professzor, Aydemir Hakan (1968) nyelvész, turkológus, altajista, az Istanbul Medeniyet Egyetem nyelvészeti tanszékének vezetőjének kutatása, aki eddig nem igazán vizsgált forrásokat is felhasználva kijelentette, hogy a székelyek Mongóliából származnak.

A professzor a Mandinernek adott hosszabb interjút, ahol részletesen ismerteti a kutatási módszereit, és az eredményeit is.

Ebben az interjúban elmondja, hogy a történeti kutatásokban hosszú ideig inkább a nyugati forrásokra támaszkodtunk, különösen a latin nyelvűekre, és csak ritkán vettük figyelembe a keleti forrásokat, leginkább csak a muszlim szerzők műveire hivatkoztunk. A kínai források alig kaptak szerepet, sőt, sokszor elutasítottuk azokat. Azonban egy új forráscsoport, a kínai források bevonása a vizsgálatokba új távlatokat nyit a korai székely történelem kutatásában.

A kutatások eredményei alapján kiderült, hogy a régi török törzsnevek között olyanok találhatók, melyek melléknevekből kialakultak, például a doru atlı, ami 'vörös lovas' törzset jelent. Hasonlóan a székely népnév is egy melléknévből, konkrétan 'fehér patás lovat' jelentett kezdetben, majd a melléknév jelentéstapadással törzsnévvé/népnévvé vált. A kutatások rávilágítottak arra is, hogy a székelyek korai történelmét geográfiai és időbeli szempontból egészen Mongóliáig és a 4. századig lehet visszavezetni, így az őseik a mai Mongólia északi részéről, a Tola-folyó környékéről származhatnak.

A legmeggyőzőbb bizonyíték a kutatási eredmények mögött a kínai források átfésülése során derült ki, ahol a sekel (szekel) törzs sījié (斯結) alakban szerepel.

A székelyek vándorlását a Ruru Birodalom felemelkedése indította el Belső-Ázsiában, ami 350-370 között a hunok egy részét menekülésre kényszerítette. A székelyek ősei közé csatlakozhattak az ázsiai hun törzsszövetséghez tartozó csoportok is, akik részben nyugat felé, részben délnyugat felé indultak el, és végül a Kárpát-medencébe és a Fergana-völgybe érkeztek meg. A kutatások szerint a székelyek ősei valószínűleg önálló politikai alakulatot hoztak létre a Fergana-medence keleti részén, amit a 4. század végén saját pénzérmék kibocsátása is alátámaszt. Az eskelek név és az ezzel összefüggő szögdi feliratok segítségével a székelyek történelmét a 4. századra datálhatjuk.

A hunokkal való kapcsolat tovább mélyíti a székelyek történelmi hátterét, hiszen a székelyek elődei a hunokhoz csatlakozva keleten maradtak, és a kínai források szerint 552-től a Keleti Türk Kaganátus törzsei között mindig említik a hun és a sekel törzset is, ami a székelyek keleten maradt őseit jelenti. Emellett a székelyek címerében szereplő nap és hold valószínűleg a kínai forrásokban említett nap- és holdkultuszra utal.

A kínai források átvizsgálása és az új kutatási eredmények alapján újraértelmezhetjük és gazdagíthatjuk a székelyek történelmét és kultúráját, megnyitva ezzel az utat újabb felfedezések és tanulmányok előtt.