promotions.hu
Sötét mód
Keresés
Menü megnyitás
A magyar történelemkönyvek hallgatnak országunk egyik legsúlyosabb vereségéről: Mátyás király csúfos bukását te sem tanultad az iskolában
Borítókép:  Profimedia/illusztráció
Zene, Film & Kultúra
Kategória fejléc
Promotions
Megosztás
Másolás

Mátyás még évekig fájdalmas emléket őrzött az ütközetről, ami majdnem az utolsó volt számára.

Hunyadi Mátyás, vagyis Mátyás király legendás királyunk, és történelmi jelentőségét nézve ez egyáltalán nem a véletlen műve. Mátyás már gyerekkorától nagyságra volt predesztinálva: édesapja, Hunyadi János erdélyi vajda és kormányzó, szintén történelmünk legjelentősebb alakjai között van számontartva.

Mátyás a mai Románia területen, Kolozsváron született, és ifjúkorát leginkább édesanyja, a népdalban is megénekelt és versben is megörökített Szilágyi Erzsébet társaságában töltötte, aki köznemesi származású volt. Apjának rengeteg idejét lekötötte a politika és a törökök elleni harcok, míg anyja otthon a hatalmas Hunyadi-birtokokat igazgatta.

A kicsit nagyobbá váló Mátyás nevelésében azonban már apja is részt vett, aki rengeteg külföldi útja során megtapasztalta, miként élnek a főnemesek, és elhatározta, hogy Mátyásnak igyekszik a lehető legjobb nevelést biztosítani, az élet minden területén. A fiatal Mátyás nevelői szerint már korán magas jártasságra tett szert a hadművészetben, de édesapja nem csak a katonáskodásban, hanem a kor humanista szellemében minden területén taníttatta: Mátyás beszélt németül, csehül, megtanult latinul, a korabeli nyugati-szláv nyelven, és valószínűleg románul is tudott. A korban szokatlannak számító, komoly műveltséggel rendelkezett az egyház- és államjog, valamint a művészetek terén is.

Mátyás már igen fiatalon, bonyolult körülmények között király lett: trónra lépése után 9 nappal töltötte be 15. életévét, ennek ellenére már a kezdetektől uralkodóként viselkedett.

A nép száján Mátyás az "igazságos" jelzőt kapta, bölcsessége mellett azonban háborúi legalább annyira legendásak. A számtalan dicső győzelem és hadjárat mellet előfordultak bizony olyan esetek is, amikor Mátyás súlyos vereséget szenvedett: az egyik ilyen alkalommal egy moldvai fejedelem mintegy tízezer katonájával végzett, és maga a király is súlyos sérüléseket szenvedett a harcokban.

A modern idők korszelleme miatt érdekes fény vetül a román uralkodó, és a magyarnak mondott Mátyás közötti összeütközésre - meglehetősen szerencsétlen módon, ugyanis a Mátyás király kapcsán meglévő ellentétek (miszerint Mátyás most akkor magyar, vagy román - a román iskolákban úgy tanítják, hogy román volt) a korban értelmezhetetlenek voltak: az ennyire kiéleződött nemzeti fogalom csak a 19. század szellemi terméke, a 15. században a társadalmi rang és a vallás sokkal komolyabb önidentifikációs faktor volt, mint a nemzeti hovatartozás vagy a beszélt nyelv.

A tradicionális felfogás alapján az uralkodó dinasztiák nem is a nemzetek tagjai, hanem úgy kell számítani őket, mintha egy önálló nemzet lennének: tehát a Habsburgok nem németek, hanem Habsburgok, az Árpád-háziak nem magyarok, hanem Árpádok, és így tovább.

A cikk tárgyául szolgáló csata 1467 december 15-én esett meg, és a moldvabányai csata néven ismert, a szembenálló felek Mátyás és III. (Nagy) István fejedelem voltak.

III. István Magyarországon kevésbé ismert, de szintén jelentős történelmi személyiség, aki Hunyadi Jánoshoz mérhető hősiességgel küzdött a törökök ellen: az 1475-ös vászlói csata után IV. Szixtusz pápa keresztény hit igaz bajnokának (verus christianae fidei athleta) nevezte, élete 36 csatájából 34-ben diadalmaskodott, és uralkodása alatt végig sikerült megőrizni Moldva függetlenségét, sőt, kifejezetten erős államot épített fel.

István hosszú küzdelmek után szerezte meg a fennhatóságot Moldva felett, és az 1467-es erdélyi lázadásokban (melyek az adóterhek növelése miatt törtek ki) való szerepe miatt Mátyás úgy döntött, hogy behódolásra kényszeríti a szomszédos fejedelemséget. 

Mátyás októberben indult, mintegy 40 ezer katonával, és a hadjárat a kezdeti időszakban úgy tűnt, gyors sikerrel jár: Mátyás és katonái (a király is tevőlegesen harcolt a csatamezőn) könnyűszerrel elfoglalták Bákó, Roman, és Moldvabánya városát is - már csak a fejedelem székhelye elleni ostrom volt hátra. 

Mátyás decemberben tájékoztatták, hogy mintegy 12 000 moldvai fegyveres közeledik a város felé, köztük lengyel, székely és rutén zsoldosokkal. A király parancsot adott a város megerősítésére, de a moldvai seregek az éjszaka során meglepetésszerű támadást indítottak, amiben a helyi lakosság is segítette őket. Mátyás emberei hiába voltak többen, felkészületlenül érte őket az offenzíva, így a moldvai csapatok jelentős sikereket értek el, öldöklő közelharc kezdődött a városban, a helyiek pedig sok épületet lángba borítottak.

A moldvaiak eljutottak a főtéren a Mátyást védő majdnem 200 páncélos lovaghoz is, ahol a király az igen jelentő védelem ellenére is komoly sérüléséket szenvedett el - egy kopja hegye beletört a testébe, és csak 4 évvel később tudták onnan az eltávolítani. A magyar veszteségekről megoszlanak a vélemények: a Historiae Polonicae lengyel krónika 10 000 magyar áldozatról tud, Janus Pannonius azonban 4000-ről számol be, és a vereség hatására Mátyás többet nem próbálkozott III. István hatalomból való erőszakos elmozdításával.

forrás: 24.hu

Hasonló tartalmak
Galéria - Van képünk hozzá
Színes
Tech & Tudomány
Helyi Hírek
Időjárás