Liam Neeson hazánk egyik legjobb rendezőjével megcsinálta az egyik legrosszabb filmjét, mégsem tudunk haragudni rájuk

Liam Neeson évek óta ígérgeti, hogy befejezi az akciófilmezést, de úgy tűnik, lassan 72 évesen is  még mindig van az a pénz, amiért hajlandó eljátszani ugyanazt a "megtalállak, és megöllek" karaktert, amiből a 2008-ban bemutatott Elrabolva óta sem akar szabadulni.

Miért is tenné? Hiszen gyakorlatilag a Made in Italy volt az utolsó olyan filmje, amiben nem fegyverrel a kezében, egyszemélyes hadseregként irtott ki maga körül mindenkit, aki ártani akart neki vagy a szeretteinek. Liam Neeson is valószínűleg belátta már, hogy ő rá már csak akkor kíváncsiak a filmstúdiók, ha összeráncolt szemöldökkel bámul a kamerába, és fülbemászóan karcos orgánumán ontja magából a fenyegető egysorosakat.

Így aztán amíg bírja a pofonokat és lendíteni tudja a karját, addig ő bizony nem fog felhagyni az akciófilmekkel, de nincs is ezzel semmi gond, mert én személy szerint bármit megnézek, amiben Liam Neeson játszik. Nyilván az elmúlt években vállalt filmjeinek a zöme pusztítóan egyszerű, bugyuta volt, mindegyik ugyanazokra a sablonokra és klisékre épült, mégis valahogy elnézi az ember, hogy az öreg Liam 70 fölött keménykedik.

^{(Fotó: Profimedia)}

Tavaly ősszel mutatták be a mozikban a Megtorlás című filmet, amit Antal Nimród rendezett. Fokozott kíváncsisággal vártam ezt a filmet, mégsem jutottam el eddig, hogy meg is nézzem, most viszont a Netflix feldobta nekem, így adtam neki egy esélyt. Lássuk be, amikor ott van egymás mellett Liam Neeson és Antal Nimród, arra azért felkapja a fejét a magyar ember, nem? Még akkor is, ha egy sokadik feldolgozásról beszélünk.

Merthogy a Megtorlás eredetileg egy spanyol akció-thriller, amit a 2015-ös Velencei Filmfesztiválon mutattak be. Később aztán az izgalmas története miatt több remake készült belőle, először német, aztán dél-koreiai, most pedig itt van az amerikai verzió, ami igazából egy koprodukció, hiszen van benne egy kis német, egy kis francia, némi spanyol, meg hát magyar is a rendező miatt; nem beszélve az ír származású Liam Neeson-ről.

A történet maradt a régi: egy névtelen, ismeretlen telefonáló azzal fenyegeti a főszereplőt, hogy ha nem teszi, amit mond, és nem utal el egy tetemes összeget egy általa kijelölt számlára, akkor a gyerekeivel együtt rárobbantja az autóját.

^{(Fotó: Profimedia)}

Én mindig is szerettem az olyan filmeket, amiben egy "láthatatlan" genya teszi próbára a főhőst, nem véletlenül egyik kedvenc filmem ebben a műfajban Steven Spielberg Párbaja, amiben a kamionos mindvégig megmarad egy ismeretlen, arctalan fenyegetésnek. Ezt vártam volna inkább a Megtorlás-tól, mert véleményem szerint sokkal hatásosabb, ha egy olyan személy a telefonáló, akiről feltételezzük, sejtjük, hogy ki lehet, és mi a nyűge, baja, miért akar bosszút állni, de nem látjuk az arcát. Sokkal fenyegetőbb hatást váltott volna ki az emberből, és sokkal komorabb tónust adott volna a cselekménynek.

Ehhez viszont az kellett volna, hogy az alkotók bevállalósak legyenek. A forgatókönyvírók viszont nem mertek kockáztatni, megelégedtek egy olyan sztorival, amit szerintem nem is élő emberek kreáltak, hanem a ChatGPT-vel iratták meg. Pedig akár egy valóban izgalmas, az elmúlt évek egyik legjobb Liam Neeson akciófilmjét lehetett volna ebből kihozni, annak ellenére, hogy az öreg itt egyetlen egyszer sem bunyózik, sem lövöldözik, egyedül egy boxzsákot püföl a történet legelején. Az egész film gyakorlatilag egy autóban játszódik, mégis fordulatokkal és izgalmakkal teli tudott volna lenni, ha végig elrejtették volna a főgenyát, és bevállalták volna, hogy most az egyszer Liam karaktere is meghal.

^{(Fotó: Profimedia)}

Nem szeretnék nagyon spoilerezni, hátha valaki kedvet kap, és rákeres a Netflixen, de legyen elég annyi, hogy ha tegyük fel egy láthatatlan és elérhetetlen ellenfelet nem tudunk szemtől szemben semlegesíteni, és az embernek már nincsen veszteni valója, akkor úgy lehet a legkönnyebben lebuktatni, ha az önfeláldozás mellett döntünk. Jelen esetben egy logikus, merész, tökös húzás lett volna, ha Liam Neeson úgy győzedelmeskedik a rossz felett, ha feláldozza azt, ami az egész cirkuszt generálta maga körül.

Sajnos ehelyett kaptunk egy rémegyszerű, ostoba, kiszámítható történetet, amit sem Liam Neeson, sem a rutinos iparosmunkát végző Antal Nimród nem tudott megmenteni, mert lássuk be, a Ragadozók és A Viszkis rendezője is csinált már ennél sokkal, de sokkal jobb filmeket is.

A Megtorlás csupán egy a tucat közül, amit Liam Neeson nevével akarnak eladni, és sajnos ez is olyan, amit egyszer talán végig tud nézni az ember, de aztán másnap reggelre el is felejti. Hozzáteszem, nekem a legrosszabb Liam Neeson-filmek is a bűnös élvezet kategóriájába tartoznak, és most sem a színészt, sem Antal Nimródot lehet hibáztatni azért, mert ez a produkció hatalmasat bukott a mozikban. Ha egy jó filmet néznétek meg Liam Neeson-tól az elmúlt évekből, akkor a Gyilkos memóriát tudnám ajánlani, amt a Zorro, és a Casino Royale-t is rendező Martin Campbell csinált.