Putyin a bukás szélén tántorog, és már az is világos, mi jöhet utána?

Egy háború senkinek sem jó, a bő fél éve tartó orosz-ukrán fegyveres konfliktus is hatalmas véráldozattal járt már a harcoló feleknek, ráadásul megroppantotta az európai gazdaságot, és súlyos energiaválságot idézett elő a kontinensen.

Putyin orosz elnök a napokban kétségbeesettnek tűnő intézkedést hozott, amikor elrendelte a részleges mozgósítást. Friss csapatokat kíván bevetni, hogy megállítsa az ukránok váratlanul hatékony ellentámadását, ám a behívók kikézbesítése és a toborzás nem várt ellenállásba ütközött Oroszországban.

Vajon ez már a vég közeledtét jelzi a feltehetőleg súlyos betegségekkel is küzdő Putyin számára? Az amerikai Atlantic Council egyik elemzője szerint mindenképp, a nyugatnak pedig nem kellene attól tartania, hogy egy új orosz vezető hatalomra jutása csak még rosszabb következményekkel járna.

Robbanásközeli a helyzet Oroszországban, a sorozásra hívott férfiak külföldre menekülnek, Putyin egy titkos helyre vonult vissza

Olvass tovább...

Richard D. Hooker Jr. szerint az ukránok hadi sikerei talán nem hozzák el a Putyin-korszak végét, de az már egyértelműen így is az utolsó szakaszában jár. Nem törvényszerű ugyanakkor, hogy egy sokkal keményebb, sztálinista típusú vezető kövesse a hatalomban, esetleg az Orosz Föderáció széthullását eredményező polgárháború törjön ki.

– mutatott rá az elemző, aki szerint a Putyin utáni időszak legvalószínűbb forgatókönyve nem is olyan szörnyű. Az orosz vezető utódának szembesülnie kell majd a kőkemény valósággal, például azzal, hogy egy magabiztos ukrán győzelem után nincs joga revansot követelni, ráadásul egy megfogyatkozott és demoralizált hadsereggel erre nem is lenne képes.

Ne feledjük, hogy Oroszország GDP-je csupán huszada a NATO-tagállamok összesített GDP-jének, vagyis nincs értelme a nyugattal való „izmozásnak”. Kína, Irán és Észak-Korea sem fog az új orosz elnök segítségére sietni, ráadásul Kína hosszabb távon maga is fenyegetést jelent a ma még „barátinak” tartott Oroszországra, különösen a Távol-Keleten, Szibériában.

Az új orosz vezetés számára a nyugati szankciók feloldása, valamint az energiahordozókra és nyersanyagokra épülő gazdaság újraindítása lenne a legfőbb érdek, nem pedig a háború és a krízis további eszkalálása. Európa energiaéhsége segítette át Oroszországot az 1990-es évek gazdasági nehézségein, és a háborúval most ezt az aranytojást tojó tyúkjukat vágták le.

A sűrűsödő tiltakozások azt mutatják, hogy az orosz emberek számára egyáltalán nem vonzó az észak-koreai modell, eszük ágában sincs totális elnyomásban élni. Mindez összességében komoly reményt jelenthet az irányban, hogy újra beköszönt a béke és a gazdasági virágzás időszaka Európában.