Megérkezett az új Editors-dal, amiből semmire sem szabad következtetni

[[adv]]

Az Editors még 2005-ben adta ki az első albumát, amin a hamisítatlan indie rock hangzást és stílust követték. Ezt követte még öt lemez, ami mind-mind piszok jó volt. A két legutóbbin, a In Dream-en és a Violence-en már azért elkezdték jobban belecsempészni az elektronikát a szerzeményeikbe. A Life Is A Fear-re gyakorlatilag már azt mondtuk, hogy olyan, mintha valami Depeche Mode tracket hallgatnánk, és ez kicsit a Black Gold-ra is igaz lesz.

Az elektronikát erősítendő a legutóbbi Violence album még egy Blanck Mass változatot is kapott az angol producer hangzásával megspékelve.

Az Editors most élvezi ezt az új hullámot, de persze nem fognak hátat fordítani a gitárnak, szóval nem kell aggódni. Amikor ott voltunk tavaly a budapesti önálló koncertjükön, akkor is zseniálisan tudták ötvözni a kettőt élőben.

Most Tom Smithék úgy érezték, hogy van annyi termésük, hogy le tudnak tenni az asztalra egy Best Of Editors albumot, aminek az előfutára a Black Gold lesz. Aki most ismerkedik velük, az bizony ne ebből a dalból vonja le a következtetéseket, hanem vesse bele magát a diszkográfiába, vagy várja meg a Best Of lemezt, ami október 25-én érkezik. Nekem biztosan a gyűjteményembe lesz.