Mi tette 60 éve felülmúlhatatlanná a Ben-Hurt? Újra a mozikban!

II. János Pál pápa óta Húsvét 2. vasárnapja az Isteni irgalmasság vasárnapja, a pünkösdnél is tovább tartó húsvéti időszak egyik legszebb ünnepe. Bár 1959-ben nem ebben az időszakban mutatták be Amerikában a Ben-Hurt, a legjobban mégis ezekhez a napokhoz kötődik a cselekménye alapján. 

Immár 60 éve varázsolja el az emberiséget, gyerekeket és felnőtteket.

Egyik titka talán éppen ez, hiszen nagyon kevés olyan filmalkotást tudunk felsorolni, amelyért kis korunkban odavoltunk, nagykorukban pedig nem csalódtunk benne, sőt, talán még többet kaptunk, kapunk tőle. 

Hosszúsága, 220 perces játékideje miatt annak a nyolcvanas években még szünettel adták a magyar mozik, egyben talán csak azért tűnik soknak, mert minden egyes filmkockája kincs.

Szinte minden pillanatban úgy érezhetjük, egy festményt látunk,

így aztán gyönyörű festmények végtelen sorában lehet élményünk. William Wyler rendező egyik leginkább mesteri fogása az, ahogyan a pompás színek mellett a fénnyel és az árnyékkal játszik. A sivatagban tűző napon rabszolgaként szenvedő Júda Ben-Húrra egy árnyék vetül, hogy életet adjon, majd amikor dúsgazdag rómaiként visszatér a Szentföldre, a halálos ellenségévé váló Messala először szinte csak a körvonalait látja, a római viseletét.

Aztán a sötétből világosság lesz. 

Mielőtt Jim Caviezelnek megadatott, hogy A passióban hitelesen játssza el azt, akit nem lehet, vagyis Jézus Krisztust, sokunk számára a Ben-Hur számított az egyetlen igazi Jézus-filmnek. Úgy, hogy Jézus arcát nem is látjuk benne, alakja is csak egyszer-egyszer tűnik fel. 

„Megkorbácsoltak, keresztre feszítettek, villám csapott belém”

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A Ben-Hur erős és még erősebb jelenetek sokasága. Az emberiség nagy kedvence benne a kocsijelenet, vagy szekérverseny, amely az idővel egyre bámulatosabb: lehetetlennek tűnik, hogy a 60 évvel ezelőtti technikai lehetőségek ezt ilyen szinten sikerült megalkotni. 

De nem volt lehetetlen akkor sem. Egy évig dolgoztak e jeleneten, amelyhez a lovakat a lipicai ménes adta, és

Charlton Heston és Stephen Boyd (Júda Ben-Hur és Messala) megtanulta a kocsihajtást. 

A Ben-Hurral csak felső fokon lehet írni, egy részlet a port.hu-ról: „A mozitörténet legnagyobb filmjében minden grandiózus: a legtöbb Oscar-díjat nyert alkotás elkészítésében ötvenezer közreműködő és nyolcezer statiszta vett részt. A nagyjelenet arénáját egy éven át építették, és több mint kétszáz óriásszobrot faragtak ki hozzá. De ami a legfontosabb: Hollywood legfényesebb csillagai az emberi történelem legnagyobb alakjait varázsolják elénk.”

Mi is így érezzük, szívünk  szerint valamennyi szereplőnek Oscart adnánk.

Ezt többek között főszerelőként Charlton Heston, melllékszereplőként az Ilderim sejket játszó Hugh Griffith érdemelte ki (és természetesen zseniális a magyar hangja: Inke László). Nem mintha a Ben-Hurban lennének mellékszereplők, Quintus Arius sem az, Sinkovits Imre hangjával pedig különösen nem. Összesen 11 Oscart kapott a filmeposz, e rekordot csak 38 évvel később tudta beállítani a Titanic. 

A Ben-Hur nem lenne Ben-Hur Rózsa Miklós eszményi zenéje nélkül.

A magyar zeneszerzőben egy géniusz tudása és alázata egyesült, hiszen pontosan tudta, melyek azok a jelenetek, amelyek zene nélkül hatásosabbak.    
A Ben-Hur minden hallható és látható eszközzel tökéletes élmény, moziban pedig annál is több. Május 19-től a 60. születésnapja évében újra játsszák Magyarországon.