Vlagyimir Putyin is jóvá hagyta a szovjetek kis herceg-kísérletét, 70 éve tenyésztek a furcsa állatokat Szibériában

Az egykori Szovjetunióról mi, magyarok nem éppen a legkellemesebb emlékeket őrizzük. Az elvtársaknak az emberi szabadságjogok nem tartoztak különösebben az érdeklődési körébe, de a materialista ateizmus jegyében heveny tudományos élet folyt, számtalan kutatást végeztek el szovjet tudósok a birodalom fennállása alatt.

Voltak köztük kétes eredményűek is, leghíresebb talán Ivan Micsurin, az agrobiológus, akinek kutatási az '50-es évektől Magyarországon leginkább vicc formájában terjedtek el (pl. Micsurin sikeresen keresztezte a görögdinnyét a bolhával, felvágás után kiugranak belőle a magok) - ennek ellenére a professzor lényegesen komolyabb eredményeket ért el zöldség- és gyümölcstermesztés terén a rideg orosz körülmények között, mint például Rákosi Mátyás az Alföldön a gyapot- és narancstermesztéssel.

Micsurin neve közszájon forgott, egy másik tudós, Dmitrij Konsztantyinovics Beljajev neve viszont már kevésbé ismert, pedig ő is rendkívül érdekes kutatásokat folytatott. Beljajev nem növényekkel, hanem állatokkal kísérletezett: legfőbb kísérlete a róka háziasítási kísérlete volt.

A rókát a természettel szimbiózisban élő, falusi ember nem szerette: joggal nevezhető az ember szempontjából kártékony állatnak, rendszeresen megdézsmálta a szárnyas állományt, amennyiben lehetősége volt rá, igaz, a kerti kártevő apró rágcsálókat is.

Ennek ellenére az állatok "marketingje" nagyon jó: gondoljunk csak a kis herceg rókájára, vagy Vuk-ra. A "rókaarcú" kifejezés általában szép arcot jelent, és hát nagyon nehéz nem szeretni a nagy vörös bundás csibészeket, biztosan sok embernek jutott eszébe, hogy milyen jópofa is lenne háziállatként tartani.

Hitler egy ősi átok miatt fordult a Szovjetunió ellen - az oroszok szentül meg vannak győződve erről

Olvass tovább...

Beljajev kísérlete pedig bebizonyította, hogy a róka igenis háziasítható, méghozzá elég könnyen. Mindig a legszelídebb példányokat pároztatták egymással, és pár generáció múltán az egyedek körülbelül 80%-a teljesen megszelídült, és külső változások is végbementek rajtuk: kutya-szerűbbek lettek, füleik lekonyultak, farkuk felkunkorodott, pofájuk némileg laposabb lett. A kiinduló populáció 30 hímből és 100 nőstényből állt, és az állomány ma is életben van, Beljajev tanítványai mesterük halála után is folytatják a kísérletet a Szibériában, Novoszibirszkben található róka-telepen, hiába hullott szét a Szovjetunió, a háziasítási kísérletet sem Borisz Jelcin, sem Vlagyimir Putyin nem állíttatta le:

Érdekesség egyébként, hogy a városok terjedésével és ezzel párhuzamosan a rókák életterének szűkülésével a rókák mintegy saját magukat is elkezdték "kvázi-háziasítani" - ez az urbanizáció jelensége. Megfigyeltek város közelben élő rókákat, hogy bemerészkednek a városba, és az erdei rokonaikkal ellentétben egyáltalán nem félnek az embertől, sőt, kíváncsiak, udvarokba is beszöknek.