Ők, akik a halál küszöbéről tértek haza: ezen a napon szabadultak a szovjet fogolytáborok túlélői

A magyar országgyűlés 2012-ben május 21-én nyilvánította a mai napot, november 25-ét a Szovjetunió fogolytáboraiba hurcolt magyar honfitársaink emléknapjává.

Magyarország a II. világháborút a tengelyhatalmak oldalán harcolva a vesztes oldalon fejezte be. A hivatalos időpont a harcok befejezésre 1945 április 4, a szovjet hadsereg ekkor űzte ki az utolsó német katonát is, bár kisebb-nagyobb harcok még folytak az ország területén.

Bár a hivatalos történelemírás hosszú ideig "felszabadításként" hivatkozott a szovjet győzelemre, a magyarság megpróbáltatásai a szovjet győzelemmel még korántsem értek véget.

1945 után, bár az első háború utáni miniszterelnök Tildy Zoltán lett a Független Kisgazdapárt képviseletében, a Moszkvában kiképzett kommunisták elsősorban Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Varga Mihály vezetésével már ekkor elkezdték a majd kiépülő kommunista diktatúra megszervezését, a kommunisták akarata gyakorlatilag 100% érvényesült, noha hivatalos a hatalmat csak az elcsalt, úgynevezett kékcédulás választások után ragadták magukhoz.

A kiépülő kommunista diktatúra egyik legfontosabb feladatának a "régi renddel" való leszámolást tekintette, és bizony nem válogatott a módszerekben, vérszomjasságban semmivel nem maradt el a nemzetiszocialista rendszerektől: elkezdődött az egyházak üldözése, templomok felrobbantása, egykori katonatisztek kivégzése, és számtalan honfitársunkat hurcolták el "málenkij robotra" a Szovjetunióban, elsősorban Szibériában  található munkatáborokba.

Az áldozatok száma egészen megdöbbentő, közel egymillió honfitársunk került hadifogolyként a Szovjetunióba, sokan nem tértek haza, sokan csak hosszú évek után.

A mai nap, november 25-én 1953-ban (Sztálin halálának évében, aki márciusban halt meg) érkezett vissza magyar hadifoglyok első csoportja az országra Nyíregyháza-Sóstónál, ezért lett az áldozatok hivatalos, állami emléknapja. Olvasóinknak javasoljuk Olofson Károly Placid atya bencés szerzetes Gulágról való emlékezését:

„Többször elmondtam: jegyezzék meg, az Úristennek van humora! A Szovjetunió tíz évig mindent megtett, hogy tönkre tegyen. Én mégis itt vagyok 91 évesen, de hol van a Szovjetunió?”