Amerika volt a náci Németország legnagyobb szövetségese, a cáfolhatatlan bizonyítékok teljesen új színben tüntetik fel a II. világháborút

A második világháború a mai napig foglalkoztatja az embereket. Tekintve, hogy mekkora hatással volt a világ sorsának alakulására, ez egyáltalán nem meglepő. Bár az egész világra kiterjedő konfliktus majdnem 80 éve véget ért, még mindig van rejtett, a nagyközönség számára ismeretlen aspektusai a nagy háborúnak. Az általános narratíva egyfajta jó és a rossz küzdelmeként határozza meg a világháborút, ám ha mélyebben utánanézünk a dolgoknak, sokkoló felfedezéséket tehetünk.

A náci német hadsereg ugyanis képtelen lett volna működni, ha Amerika nem támogatja meg felfoghatatlan összeggel a Wehrmacht hadigépezetét. Az állítás elképesztő, holdkórosnak hangzik, ám a tények makacs dolgok. A Standard Oil nevű amerikai vállalat a világ egyik legnagyobb cége volt, John D. Rockefeller a világ egyik valaha volt leggazdagabb emberévé tette. 1911-ig működött, feloszlása után 43 különböző céget hoztak létre az egyetlen óriási vállalatból, meglehetősen nehezen átlátható módon.

Ennek a német megfelelője az IG Farben nevű konglomerátum volt, az európai olajipar egyik legnagyobb óriása.

Cikkünk kereteit szétfeszítené a két óriásholding közötti kapcsolat pontos leírása, akit mélyebben érdekel, az interneten rengeteg alapos anyagot találhat, hiteles, elismert forrásokból. Tömören összefoglalva azonban a két cég tulajdonosi köre között bőven volt átfedés, ugyanolyan tevékenységi kört folytattak két különböző kontinensen, a globális óriásvállalatok egyik előfutárának is tekinthető.

A második világháború 1939-ben kezdődött el Európában, 1941-ben már brutális, öldöklő állapotok uralkodtak kontinens szerte. Adolf Hitler ekkor már Anglia ellen is támadást indított, mindennapos volt az angol városok bombázása. Az angolok mindig is az Amerikai Egyesült Államok egyik legfőbb szövetségesének számítottak (miután sikerült a függetlenségi háború dilemmáját lerendezniük), a két angolszász kultúrájú állam mindig is együtt működött, méghozzá szorosan.

Ennek fényében nem túlzás a sokkoló jelzővel illetni azt, ami történt.

A Standard Oil annyi millió dollárt fektetett be a háború alatt a náci Németországban az IG Farbenen keresztül, hogy gyakorlatilag a háború egyik legnagyobb finanszírozójának számított, akkoriban több száz millió dolláros összegekről beszélünk (mai reálértéken nézve a dolgokat a milliárd dolláros nagyságrendben járunk). Egy hadban álló ország esetében nem lehet eltúlozni a rendelkezésre álló üzemanyag mennyiségének jelentőségét, és német olajipar részben amerikai pénzből működött. A német bombázók azért tudták Anglia városait bombázni, mert az amerikai cég kifinanszírozta a német olajipart, a kerozin ami a halálos fegyvereket szállító repülőgépeket hajtotta, amerikai pénzek nélkül egészen biztosan nem állt volna rendelkezésére ilyen mennyiségben.

Ezzel közvetve természetesen hozzájárult a náci Németország legfőbb európai szövetségesének, Olaszország hadiiparának működéséhez is. Az olaszok rengeteg segítséget kaptak a németektől, tehát közvetve az amerikaiktól is. A hivatalos narratívától eltérő álláspontok mindig ingoványos terepnek számítanak, ám ha a dolgok mögé nézünk, sajnos ritkán derül ki makulátlanság -  talán nem túlzás az a kijelentés, hogy Amerika a második világháborúban nem csak ellenségei, hanem szövetségesei ellen is harcolt, még ha nem is fegyverrel, hanem pénzzel.