100 éve ért véget az I. világháború – a békével is rosszul jártunk

Az első nagy világégés kirobbanásához csak ürügy volt a szarajevói merénylet,

amelyet a szerb nacionalista Gavrilo Princip, egy diák követett el Ferenc Ferdinánd, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse és hitvese, Chotek Zsófia ellen. A háború többek között olyan tragédiákat hozott Magyarország számára, mint

az Isonzóként ismert csaták sorozata, amely során 300 ezer honfitársunk halt hősi halált, 

köztük felvidéki, erdélyi, partiumi és kárpátaljai hadosztályok tagjai. 1915-től 1917-ig rengeteg kiválóságunk hunyt itt el, rendkívüli genetikai kárt is okozva a magyarságban. 

A háborút lezáró békét, a győztes Antant írták alá 1919. június 28-án a versailles-i kastély Tükörtermében és aznap életbe is lépett a Múltunk cikke szerint, miután ratifikálta Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország és Japán.

Iskolai tanulmányainkban is felhívták rá a figyelmünket, hogy a

„Jaj a legyőzötteknek”-elv (pontosabban elvtelenség) uralkodott.

A történelmi portál szerint Németországnak semmi beleszólása nem volt a békeszerződés kidolgozásába. A békefeltételek rendkívül szigorúak voltak és ellent mondtak a fegyverszüneti tárgyalásokon tett ígéreteknek. Franciaországnak adták Elzász és Lotaringia területét, három kisebb területet Belgium kapott meg, Nyugat-Poroszország és Poznań (Posen) Lengyelországhoz került. Hosszan folytathatnánk a sort... 

Németország gyarmatai az antant hatalmak és Japán mandátumterületei lettek.

Németországot háborús agresszornak nyilvánították, két évvel később 33 millió dolláros jóvátételre kötelezték, de németek hatására (és javára) több felülvizsgálaton és módosításon átesett a szerződés. 

A Párizs környéki békeszerződéseknek a versaille-i béke volt a kezdete, 1920-ban is tartottak, a mi tragédiánk akkor, Trianonban folytatódott.