Állott vizelettel mostak, a halakat is elűzték a vizekből a förtelmes középkori tisztálkodási szokások miatt

Ma már elképzelhetetlennek tűnik az életünk fürdőkád, vagy legalább zuhanyzó, mosdókagyló, mosógép nélkül, a napi tisztálkodás pedig az alapvető higiénia részévé vált. Idáig azonban hosszú út vezetett, a középkorban pedig még az évi egy fürdés is csodaszámba ment.

Voltak azonban ennél jóval meghökkentőbb szokások is, melyek népi hiedelmek mentén, vagy épp a szükség miatt alakultak ki. Mivel értelemszerűen nem voltak drogériák, ahová csak úgy beszaladhattak a népek egy dezodorért, vagy mosószerért, ezért aztán azt használták, ami van, úgy, ahogy lehetőségük volt rá.

Nagy ötletek persze mindig voltak, Salernói Trota orvosnő könyvében már a 12. században azt javasolta a hölgyeknek, hogy borba áztatott kendővel tisztálkodjanak, amiben fekete áfonya levelét vagy bogyóit párolták.

Ez még a kevésbé extrém tanácsok közé tartozott, az viszont már bőven túlmegy a modern ember határain, hogy állott vizeletet és fahamut adjon a mosóvízhez, hogy a ruhák és az ágyneműk „tiszták” legyenek.

A mosás sok esetben egész városokban okozott konfliktust, Coventryben például arra panaszkodtak, hogy tevékenységükkel elűzik a halakat a kolostori halastóból – hogy tó lévén hová szublimáltak a halak, arról nem szólt a fáma. Szerencsére azonban túl gyakran nem kellett a tóhoz vándorolniuk a mosóasszonyoknak, hiszen a legtöbbeknek csupán egyetlen váltóruhájuk volt.

A kosz és az élősködők ellen azt javasolták a középkorban, hogy az emberek borotválják le, vagy penge híján tépkedjék (!) ki hajukat és testszőrzetüket, majd ecetes-fenyőmagos keverékkel dörzsöljék át a bőrüket.

A walesiek a fogápolásra is nagy gondot fordítottak, ezt azonban nem fogkefével és fogkrémmel, hanem mogyoróhajtással és vászonkendővel tették. Más országokban majorannát és mentát használtak – utóbbi viszonylag közel áll a ma is használatos frissítő megoldásokhoz.

És hogy milyen volt a középkorban élni? Nem biztos, hogy szeretnénk megtapasztalni, de azért maradtak fenn bőven emlékek:

^{Forrás: History magazin}