Óriási baki került az Aranybulla sorozatba, pedig a történelmi hűség lehetett volna az egyik értéke

Örömteli, hogy a rengeteg szappanopera és romkom mellett időről időre történelmi filmek gyártásába is belefog valaki Magyarországon. Persze, ez nem mindig sül el jól, 1991-ben például Koltay Gábor magyar-olasz koprodukcióban készült alkotása, a Julianus barát nem olyanra sikeredett, hogy azt újra meg újra érdemes legyen végignézni.

Hasonló sorsra juthat a Duna TV-n bemutatott (és az év elején a Duna World csatornán megismétlendő) Aranybulla sorozat is, amely máris megosztotta a nézőközönséget. A néhol kissé didaktikus, történelemórára hasonlító szériát egyfajta „Árpád-házi családregénynek” ígérték, ám az ígért izgalmak és fordulatok nem feltétlenül jelennek meg benne.

Gyűlöletcunami zúdult az Aranybulla-sorozatra, országos közutálat borítja be a magyar Trónok harcát

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Elismerésre méltó, hogy az alkotók törekedtek a történelmi hűségre, ám ezen a téren sem sikerült maradéktalanul célt érniük. A Telex figyelt fel egy óriási bakira, amire a témát feldolgozóknak valóban illett volna figyelniük:

„Egyenesen érthetetlen, hogyan maradhatott a sorozatban az a bődületes baki, hogy a narráció a negyedik keresztes hadjáratot is a Szentföldre helyezi, miközben a botrányos vállalkozás megrekedt Konstantinápoly feldúlásánál.”

II. András királyunk az ötödik keresztes háborúban vett részt (1217–1221), az említett negyedikre pedig csaknem két évtizeddel korábban (1202–1204) került sor. Ennek az eredeti célja Egyiptom volt, ám végül Konstantinápoly szégyenletes lerohanása és kifosztása lett belőle, vagyis nem a „hitetlenek” elleni harc.

A Port.hu oldalon sem kímélik a nézők a sorozatot, elég nehéz olyan kritikát találni, amely nem személyeskedik, hanem megpróbál objektíven állni az alkotáshoz. Ez talán egy olyan vélemény:

„Zavaros dramaturgiájú filmizé. Olyan, mintha annyian szóltak bele a filmbe, hogy a végén egy zavaros kotyvalék lett… A történelmi tanórától a valósághű jelenetekig van itt minden, bár többségében középszerű a rendezés. A jelenetek dinamikája követhetetlen, a konfliktusok vagy túlmagyarázottak, vagy nevetségesek, némelyik egyenesen életszerűtlen… A magyar történelem ennél sokkal érdekesebb, a fikciós történelmi filmek terén Zsurzs Éva módszere lett volna a vezérfonal.”

Mi magunk is írtunk egy kritikát az Aranybulláról, is bizony mi sem finomkodtunk a produkcióval. A Promotions kritikusa kíméletlen szavakkal írta le, hogy mi is a probléma Rákay Philip és Kriskó László szériájával.

Az Aranybulla egy expenzív gyalázat, ami mellett a Szulejmán egy korszakalkotó történelmi sorozatnak számít

Olvass tovább...

Olvass tovább...