Őrületes meccsen verte a City az eddig veretlen Liverpoolt

Egy biztos: az, hogy a Manchester City hazai pályán 2-1-re verte a Premier League-ben ezidáig veretlen, s összesen 10 kapott gólnál járó Liverpool-t, csak még izgalmasabbá teszi a bajnokságot azok számára, akik úgy egyszerűen, futballkedvelőként követik az angol élvonal alakulását, találkozóit.

Arról, hogy szakmai szempontból mi történt, melyik edző hogyan tologatta a maga kis mágnesbábúit valószínűleg még napokig fognak cikkezni.

Azért néhány tényezőt a figyelmükbe ajánlunk: kezdjük mindjárt azzal az elképesztő irammal, amit a City a mérkőzésen diktált, nagyon hatékonyan nyerte meg a csapat a párharcokat a pálya középső területein, illetve az első félidő java részét azzal tartotta kontroll alatt, hogy a bal oldalon folyamatos emberelőnyt alakított ki a visszalépő Agüero révén, így be-be tudott bújni ellenfelének védelmi vonala mögé. Persze, ennek másik oldalán az áll, hogy a Liverpool három fős középpályás sora (Millner, Henderson, Wijnaldum) pocsék módon futballozott: a szűrő feladat ellátása alacsony szinten maradt, ahogy a támadésépítés is döcögött.

Utóbbi tényező, azaz a támadásépítés sokat javult, amikor Klopp húzott egyet a második félidőben és jött Fabinho. Sokkal kompaktabbá vált az előrejáték, egyúttal volt egy biztos pont az oldalváltások végrehajtásához. Na, de ennyit erről.

Ami a „mókásabb" részt illeti: nagyjából 2cm-en múlott, hogy a Liverpool ne vezessen az első félidőben, sőt, lehet, hogy egész pontosan 1,2 cm-ről beszélünk. Jürgen Klopp annyira örült az egyenlítő gólnak, hogy boldogáságát egy palack vízzel oszotta meg, míg Guardiola néha olyan érzelmileg túlfűtött előadást mutatott be (na, nem mintha Klopp nem tolta volna a stand-upot), hogy még a játékvezető úrnak is ki kellett kocognia elbeszélgetni a tar férfi viselkedésének okairól.

Szóval volt itt show, pályán kívül s azon belül is, ennek képes rezüméje itten van:

(HZS)