Térdre kényszeríti a Netflixet az új Marvel-film, hiába kárognak a kritikusok, itt az új moziforradalom

Az új Marvel-film sorsa már az első napokban eldőlt, az eleve nem túl magas várakozásokat is sikerült alulmúlnia, és a 47 milliós amerikai nyitóhétvégéjével ez az MCU történetének legrosszabb nyitányát produkálta. Az érdeklődés a világ más tájain is jelentősen megcsappant, itthon is majdnem sereghajtóvá vált, csak a 2008-as Hihetetlen Hulk nyitott nála rosszabbul.

Azok azonban más idők voltak, nem állt mögöttünk egy összetett, jól bejáratott filmes univerzum. A Marveleket a tetejébe még a kritikusok is szétcincálták - de mi most a kritikusokat cincáljuk szét.

Az öldöklő vérengzés előtt azért érdemes szót ejteni az előzményekről. A 2019-es Marvel Kapitány irányába elég felemás érzelmeket táplálok. Nem tartom különösebben jó filmnek, csak egy sablonos sci-fi kalandfilm, amnéziás eredettörténettel, cuki macskával meg egy kissé önteltnek ható címszereplővel. Mégis láttam már egy csomószor.

Bármennyire is egy standard Marvel mozi, a 90-es évekbeli miliő olyan bájt kölcsönöz neki, amiért jól esik nézni.

Nem nyomja fullba a nosztalgiázást, csak a fekete FBI kocsik, a videotékák,  meg pár dalbetét árulkodik arról, hogy 30 évvel korábban járunk. A megfiatalított Samuel L. Jackson is arra a korszakra emlékeztet, mikor a Ponyvaregény meg a Die Hard 3 uralták a mozis közbeszéd két végletét.

A Marvelekben ennek már nyoma sincs. Egyrészt mert megérkeztünk a jelenbe, másrészt mert Fury komikus háttérszereplővé változott, akinek nincs semmilyen ráhatása arra, hogy mi történik. 

Lehetne siránkozni emiatt, és a kritika meg is teszi, de helyette észre kellene venni, hogy amit helyette kapunk, az mennyivel eredetibb és izgalmasabb, mint egy sima buddy movie dinamika, amiből egyébként is láttunk már ezret.

A Marvelekben három csaj rúgja szét a rosszfiúk hátsóját, méghozzá baromi kreatív slapstick humorral.

Ahhoz, hogy ez a fajta humor működjön, nagyon át kell gondolni, hogy nézőként is érthető legyen a lányok folyamatos helyzetváltozása, a felütések és a leütések, meg az átmenetek.

Nagyon rég láttam ennyire átgondolt, koherens, de legfőképpen látható koreográfiákat. Már ez alapján a rövid részlet alapján is érteni lehet, hogy miről van szó, ez inkább hasonlít tánchoz, mint valódi verekedéshez:

Igazi girl power mozi a Marvelek.

A három főszereplő folyamatosan csiszolódik egymáshoz, és a végére egészen katartikus, ahogy hárman cséplik a - szintén női - gonosztevőt. A csajos wannabeség végre úgy érvényesül, hogy nem a férfiak kárára élik az erejüket a lányok, hanem csak úgy magukba, mert itt a nemiség ilyen formában nem is különösebben lényeges.

A filmnek azonban vannak érzékenyebb pillanatai, amikor a feminim energiák nagyon is fontossá válnak. Ahogy Kamala megöleli a gyászoló Monicát, ahogy Monica megbocsát Carolnak, mikor az bevallja, hogy mennyire félt visszatérni a Földre, amiért végzetes hibát követett el - ezek a kisebb-nagyobb összeborulások mind olyan jelenetek, amik érzelmileg is közel engedik az egyébiránt újfent igencsak egyszerű sztorit.

Aki arra panaszkodik, hogy mennyire összezavarja az előzetes ismeretek hiánya, mert mondjuk nem követte a Disney+-os sorozatokat, az nem tudom milyen mozit nézett. Kamaláról annyit kell tudni, hogy egy fangirl, vicces dinamikája van az indiai családjával, és hogy egy karperecből nyeri az erejét.

Ez tökéletesen kiderül abban a három percben, amíg a szobájában időzünk, nem kell hozzá megnézni a kiábrándítóan összecsapott Ms. Marvel sorozatot. Monica múltja még ennél is egyszerűbb: tényleg annyi, hogy belesétált egy boszorkány varázslatába. Még csak nem is nevesítik a boszit, nehogy összezavarja a nézőket, akik lemaradtak a VandaVízióról vagy a Doctor Strange második részéről.

Mindezek tetejébe még a Marvel Kapitány ismerete sem szükséges feltétlenül, egy flashback-jelenetben össze van foglalva minden, és még csak nem is erőltetett a dolog, az agyturkász eszköz később is előkerül.

Szóval ezúttal nem értem, mit nem értettek.

Az új Marvel mozinak sok helyen felrótták, hogy blődibb lett, mint Taika Waititi Thor  filmjei. Tévedés, Waititi karakterparódiát csinált, a Marvelekben nincs ilyen. Attól, hogy a film hangvétele elég könnyed, még nem lesz önmaga paródiája.

Helyette az alkotók valóban elengedték a fantáziagyeplőt, és olyan ötleteket is megengedtek maguknak, ami korábban legfeljebb a képregények lapjain volt elképzelhető.

Musical-betétek egy szuperhősfilmben? Cuki cicák serege, akik úgy mentik meg a süllyedő hajó legénységét, hogy keresztbe lenyelik őket? Egy hétköznapi családanya a partissal ütlegeli az űrkatonákat, miközben a világ legerősebb hőse leamortizálja a házát? Miért ne, túl komolyan veszi ezt a világot az, aki kényelmetlenül fészkelődik ezek alatt, és a film alapjául szolgáló képregények is pont ennyire zabolázatlanok.

A Marvelek majd szétcsattan a sok kreativitástól.

A legvégén szót kell ejteni arról, ami már a korábbi részekben is nyilvánvaló volt: Brie Larson Marvel Kapitánya elég hideg karakter, aki rendszeresen fojtja bele a szót másokba, makacsul megy a feje után, furcsán grimaszol és alig mosolyog. Tényleg nem a legszerethetőbb figura, és az új filmben még jobban kidomborodik, hogy

Carol Danvers elsősorban nem női szuperhős, hanem katona.

Szemrebbenés nélkül kell komoly döntéseket hoznia, és van némi érzelmi fogyatékossága is, sokkal nehezebben enged magához közel másokat, vagy megy bele a nagy ölelkezésekbe, mint Kamala vagy Monica.

Bár alig tudunk valamit a múltjáról, a napnál is világosabb, hogy Carolnak nem volt gyerekszobája.  Ezek a tulajdonságok tényleg nem teszik szerethetőbbé, érdekesebbé viszont annál inkább, és ez benne az egyik legjobb dolog: nincs még egy olyan szuperhős, mint Marvel Kapitány.

Ez nem változtat azon, hogy a Marvel filmes univerzumának valóban elég rosszul áll a szénája, és ezen (a Loki második évada után) a Marvelek sem tud érdemben változtatni. Ezúttal azonban pont, hogy sikerült jó fát rakni a tűzre, és összerakni egy könnyed, szórakoztató, de közben érzelmileg is átélhető sci-fi kalandot. A mozikban bukás, de lefogadom, hogy amint felkerül a Disney streaming oldalára, le fogja kőrözni a Netflix letöltési adatait.

Nem ez lenne az első ilyen alkalom, idén hasonlóan járt a Flash is. Lehet ez az új moziforradalom: 

a vetítőtermekben megbukott filmek második esélyt kapnak a streaming oldalakon, és főnixmadárként támadnak fel.