Leleplezték a karácsonyi filmek egyik firnyákos hazugságát, tudatos manipulálás állhat a háttérben?

A napokban elég érdekes videóba futottam bele. Az Axióma nevű csatorna rendszeresen szokott közölni különféle ismeretterjesztő videókat, elsősorban társadalmi, vallási, és politikai témákban, az egyik legutolsó anyaguk pedig a karácsonyi filmeket is érinti. Ezeknek jómagam nagy rajongója vagyok, nem véletlenül szántam egy háromrészesre húzódott cikksorozatot is az adventi időszak filmjeire, amiben akadnak mindenféle karácsonyi mozik, a történelmi drámától az akciófilmen keresztül egészen a vallási témájú alkotásokig.

Éppen ezért támadt némi hiányérzetem, miután a videóban fontos állítások hangoznak el (ha érdekel az egész, görgess a cikk végére). Jómagam nem részesültem vallásos neveltetésben, de ahogy öregszem, egyre jobban érdekel az ünnep szentsége, ami nem az ajándékozás öröméről meg a nagy családi összejövetelekről és a gyermekzsivajról, hanem Jézus születéséről szól.

Az Axióma anyagának is ez a kiindulópontja, hogy a karácsonyi filmek nemigazán foglalkoznak az ünnep eredetével, tehát Jézus születésével. Engem most nem is érdekelnek annyira azok a részek, amit a videó a karácsonyról és Jézusról állít, lelkes filmszeretőként inkább az ütötte meg a fülem, amit a karácsonyi filmekről mond.

Tényleg tudatosan gyomlálták volna ki folyamatosan a filmekből a keresztény szellemet, vagy ez valami öngerjesztő folyamat?

A dolog egyfelől nyilvánvaló, hiszen a karácsony ma már egy globális ünnep, óriási pénzgyár, megfosztva a vallási gyökerektől, fölösleges is belemenni ezekbe a körökbe. Hanem én mégsem vagyok meggyőzve, hogy a karácsonyi film, mint olyan, az korábban se szólt volna másról. A témába a következő sorokkal vág bele a videó:

"A mainstream által diktált trendek [...] egyszerűen átléptek a jászolban fekvő Kisjézuson, a karácsony jézustalanítása fokozatosan ment végbe. A 80-as évektől a 2000-es évek elejéig tartó ünnepi filmek üzenetei a Mikulás mellett két dologra összpontosítottak: a családdal való együttlét megpróbáltatásaira, és hogy higgy magadban, vagy a karácsony szellemében."

"Így Krisztus csodái nélkül is bárki átélhette a karácsony varázsát. Az ünnepi filmek mára hibrid filmekké alakultak át, sok más mellett horror és LMBTQ filmek is szerepelnek az ünnepi kínálatban."

Ezeknek az állításoknak több részét is érdemes megvizsgálni. Egyrészt egy folyamatként írja le az ünnepi filmek alakulását, ahol a keresztény gyökerektől eljutunk az LMBTQ-ig, csakhogy ez szerintem sántít. Az elég valószínű, hogy az 50-es években Hollywood bátrabban nyúlt vallási témákhoz, ez mára valóban eléggé kiveszett a fősodorból. De hogy korábban több szó esett volna a megváltóról? Én nem ismerek olyan sok karácsonyi filmet a 80-as évek előtti korszakokból, de a régebbi klasszikusok azok ugyanúgy inkább a Mikulás vagy a család és az ajándékozás köré tematizálódnak, és ugyanúgy hibrid filmek.

Az 1947-es Csoda a 34. utcában a Mikulásról szól, az 1944-es Találkozunk St. Louis-ban és az 1954-es Fehér karácsony klasszikus musical, az 1945-ben bemutatott Karácsony Connecticutban is a szórakoztatóiparról szóló családi film, az 1974-es Fekete karácsony pedig egy karácsony apropóján rendezett slasher. Kisjézusnak még azokban a filmekben sincs nyoma, amik nagyon erős vallásos üzenettel is rendelkeznek, és angyalokat szerepeltetnek. Ilyen az 1947-es A püspök felesége vagy az 1956-os Az élet csodaszép.

Ilyen formán nem érzem igazolva, hogy korábban a Kisjézus olyan központi szerepet töltött volna be az "ünnepi filmek" műfajában, az viszont igaz, hogy gyakrabban mutattak be vallásos témájú filmeket, és ezeknek jóval nagyobb volt a közönsége is, gondoljunk csak az 1959 novemberében bemutatott Ben-Hurra, amit még a magyar csatornák is rendszeresen műsorra tűznek karácsony környékén.

A Ben-Hurt mégsem jutna eszébe senkinek karácsonyi filmnek nevezni.

Azonban nem téved nagyot az Axióm abban, hogy a hollywoodi szórakoztatóipar valamikor a 70-es, 80-as évek fordulóján valóban ugrott egy szintet, és soha korábban nem készült annyi nagy hatású szórakoztató mozi, mint akkor. A folyamat ma is tart, de a médiafogyasztási szokások annyira megváltoztak, és olyan szintű a filmes dömping, hogy egy-egy film kulturális jelentősége meg sem tudja közelíteni azt a szintet, amit az Indiana Jones, a Star Wars, a Vissza a jövőbe, vagy a korszak népszerű akció-sorozatai (Halálos Fegyver, Rambo, Top Gun, stb.) elértek, és a sor még hosszasan sorolható. Egyszerűen szétaprozódik a figyelem, és a legkülönfélébb kulturális buborékok jönnek létre (én például nem láttam még török sorozatot, miközben ezek a filmek a kábeltévén és streamingen is hasítanak)

Ami a karácsony szellemét illeti, az már talán egy kicsit bonyolultabb kérdés. Charles Dickens kisregénye valószínűleg a világ legismertebb karácsonyi története, filmes feldolgozásainak pedig se szeri se száma (nekem sem volt könnyű kiválasztani egyetlen egyet az Adventi FilmMaratonba, például nagyon tetszett Will Ferellel és Ryan Reynolds tavalyi parafrázisa is, A karácsony szellemében, ám ez végül kimaradt, egy olyan filmet választottam, ami nem biztos hogy jobb, de talán érdekesebb).

Azt gondolom a Karácsonyi énekről, hogy egy mélyen keresztényi történet, szeretetről, megbocsátásról, megváltásról és transzcendenciáról - de egy szó nem esik benne a Kisjézusról.

A karácsony szellemében, mint fogalomban az a szép, hogy bár megfosztja az ünnepet a vallásos áhítattól, a hit jelentőségét viszont mégis erősíti. Semmi sem lehet fontosabb, mint a hit.

Ami a karácsony "rejtett, titkosabb üzenetét" illeti (ahogy az Axióma anyaga ezt megfogalmazza), azt sem látom különösebben igazolva, hogy a 80-as évek előtt sokkal több film foglalkozott volna az Isteni megtestesüléssel. Úgy érzem számon kértek ezen az alműfajon valamit, ami valójában sosem képezte a részét.

Hogy is képezhette volna, hiszen ez elsősorban mindig az üzletről szólt, nem véletlenül szerepelnek itt szinte csak amerikai filmek, ezt a műfajt hollywood dollárgyárai hozták létre.

Azt viszont kérdés nélkül aláírom az Axiómának, hogy a klasszikus, családi karácsonyi filmekben nincs helye olyan elemeknek, amik rombolják a családi intézményt, mivel ez teljesen nonszensz. Ez viszont ma valóban létezik, és a fősodorban egyre erősebbek a wokeizmus direkt vagy indirekt áthallásai, azonban ez nem a karácsonyi filmek sajátja, hanem az egész iparágat átszövő tendencia.

Ha tévednék, akkor szeretném a Kisjézusos karácsonyi filmek listáját, amik ezt az üzenetet vegyítik a családi témákkal, és nem egyszerűen a Bibliai történet feldolgozásai. Az Axióma videóját itt tudjátok megnézni: