Kezdhetünk aggódni a Netflix döntése miatt, sokakat ki fog borítani ez a hír

A nyár igazi nagy durranása volt a Barbenheimer dupla premierje. Az egy időben moziba küldött filmalkotások nem hogy kioltották volna egymást, hanem óriási hype-ot generáltak maguk körül, a mozirajongók felváltva özönlöttek a mozitermekbe, hogy megnézzék az élőszereplős műanyagbaba rózsaszínbe csomagolt feminista kiáltványát, vagy a jóval komorabb húrokat pengető életrajzi filmet. A Barbie azóta már régen átlépte az 1 milliárd dolláros álomhatárt, ezzel az év legtöbb bevételt hozó filmjévé vált, míg Christopher Nolan a legtöbb bevételt hozó R-besorolású filmek versenyében emelhette magasba a koronát az Oppenheimerrel.

A Barbie hallatlan sikerét követően joggal merült fel mindenkiben a kérdés, hogy akkor jön a folytatás? A stúdió nyilvánvalóan nagyon szeretné, és egy sor gyerekjátékból terveznek élőszereplős filmeket készíteni, köztük olyan jól ismert brandek is csatasorba állnak, mint a Hot Wheels, a Masters of the Universe, vagy a az UNO kártyajáték. Néhány közülük elég elmebajnak hangzik, de hát hahó,

készült már blockbuster a torpedó nevű logikai játékból is...

Greata Gerwig azonban viszakozott, mikor arról kérdezték, hogy vállalná-e a folytatást. A színésznő elmondása szerint minden kreatív energiáját beleölte ebbe a filmbe, és nem érzi úgy, hogy jelenleg lenne még mit hozzátennie Barbie történetéhez, kétszer elsütni ugyanazt a poént pedig nincs értelme. Másfelől azonban a színésznő/író/rendező elég elfoglalt is lesz, mivel a Netflix rábízta C. S. Lewis jól ismert fantasy könyveinek, a Narnia krónikáinak rebootját. 

Még nem világos teljesen, hogyan tervezik adaptálni a hét különálló könyvet, különálló filmek, folytatásos vagy antológia sorozatban, de ez az első eset, hogy minden könyv joga egy stúdiónál van. A rajongók viszont elsőre talán össze se rakták, hogy mit jelent ez.

Gerwig munkásságának meghatározó eleme a női szempont, filmjeiben női témákat, női sorsokat vizsgál, női szemszögből. Az önéletrajzi ihletésű Frances Ha (ezt még a férje rendezte), a Lady Bird felnövéstörténete, a Kisasszonyok sokadik regényadaptációja, és a Barbie mellett ebbe a sorba világosan illeszkedik Gerwig jövőévi nagy dobása, a Hófehérke és a hét törpe is.

A Disney legújabb élőszereplős rajzfilm-adaptációja (hasonlóan a stúdió sok más filmjéhez) már azelőtt kicsapta a biztosítékot, hogy bárki is látta volna. Az még hagyján, hogy Hófehérkét latin-amerikai származású színésznő játssza, vagy hogy a törpéket nem törpék alakítják, ezt kezelje mindenki saját vérmérséklete szerint. Sokkal nagyobb felháborodást keltett a címszerepet játszó Rachel Zegler nyilatkozata, akit korábban leginkább Spielberg West Side Story remake-jéből ismerhettünk.

Rachel megjegyzéseiből már előre tudjuk, hogy a Hófehérke és a hét törpe is egy sokadik generációs feminista kiáltvány lesz, ahol a mesében nem lehet csak úgy megcsókolni az álomba szenderült hercegnőt a beleegyezése nélkül. A színésznő többször is élesen kritizálta az eredeti Disney rajzfilmet, amit nem is szívlel különösebben:

"Már nem 1937 van… Nem a herceg fogja megmenteni, nem az igaz szerelemről álmodik majd. Arról álmodik, hogy vezető lesz, és tudja, hogy képes rá."

Harcias, öntudatos Mary Sue történetre lehet számítani, annak ellenére, hogy Gerwig egyébként jó író, hús-vér szereplőket szokott papírra vetni, és ez igaz akkor is, ha ideológiailag nem tudunk vele azonosulni. A Mary Sue jelzőt azokra a női karakterekre használjuk, akik túl tökéletesek, idealizáltak, és ezért nem nagyon hihetőek vagy érdekesek ahhoz, hogy nézőként azonosulni lehessen velük.

Hollywoodt az utóbbi években teljesen ellepték az ilyen hanyagul megírt figurák, akik egyszerűen mindig mindent jobban tudnak, csak azért mert csak (de leginkább azért, mert a nők jobbak, mint a férfiak). Ebben főleg a Disney jár az élen, a Star Warsban Rey és a "bébi" Leia is ezt a sort erősíti, idén az Indiana Jones és a sors tárcsájában pedig a régészprofesszor keresztlánya szomorított el mindenkit nagyképű tudálékoskodásával.

A Hófehérke tehát már a dobozban, és ez alapján már előre kezdhetünk aggódni, hogy Gerwig mit kezd a kifejezetten konzervatív, keresztény szimbólumrendszerekkel dolgozó Narnia krónikáival. Vajon képes lesz elengedni az ideologikus szemüveget, és hű maradni az alapművek eredeti gondolatvilágához, vagy rálép az Amazon útjára, akik A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűivel lombozták le a Tolkien rajongókat, és varázsoltak tökéletes Mary Sue karaktert a bölcs Galadrielből. Ha az utóbbi forgatókönyv valósul meg, könnyen előfordulhat hogy a ruhásszekrényben elveszve nem Aslan királyságában találjuk magunkat, hanem egy új Barbielandben.