Hátborzongató horrorsorozattal támad a Netlix, fel kell készülnie a műfaj rajongóinak

A Netflix évről-évre nagy hangsúlyt fektet a Halloween-szezonra, három éve egy Adam Sandler komédiájával uralták a terepet, két éve egy egész trilógiával rukkoltak elő (A félelem utcája), tavaly Guillermo del Toro horror-antológiája, A Jeffrey Dahmer-sztori, valamint Tim Burron Wednessday sorozata lapult a tarsolyukban (sok egyéb mellett, mert ez igazán csak a jéghegy csúcsa).

Ami a felsorolásból kimaradt, hogy minden évben beidőzítettek egy-egy Mike Flanagant sorozatot is, és nem lesz ez máshogy idén sem. Flanagan évek óta ügyesen építgeti filmes életművét, kisebb költségvetésű filmekkel kezdett, aztán a Netflixnek elkészítette az első Stephen King adaptációját, a Gerald's Game-t  (a második a moziban bemutatott Álom Doktor volt).

Adam Sandler rég volt ennyire idióta – Hubie, a halloween hőse-kritika

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Ezzel egy rendkívül gyümölcsöző kapcsolat vette kezdetét, Flanagan azóta folyamatosan önti magából a jobbnál jobb horror-tematikájú alkotásokat, amire a Netflix is csak úgy hivatkozik, hogy Flanaverse. Hamarosan ennek a szép együttműködésnek szakad vége, mivel korunk legjelentősebb horrorrendezője átigazolt a konkurens Amazonhoz. Előtte azonban még elkészítette a kultikus Az Usher ház bukásának első sorozatadaptációját, ami október 12-én debütál a Netflixen. Szokás szerint egyszerre fog felkerülni mind a 8 rész.

Ismerkedj meg a Flanaverse sorozataival

Flanagan nem a direktben ijesztgetés (jump-scare), az öncélú erőszakábrázolás (gore) vagy a véres belezés (slasher) híve. A rendező sokkal mélyebb, pszichológiai oldalról közelít a horror műfajhoz (nem véletlenül hívják gyakran a filmes Stephen Kingnek), számára a legijesztőbb dolgokat nem vámpírokban, szellemekben, vagy démonokban kell keresni, hanem az emberi lélek legsötétebb bugyraiban. Így bár mindegyik filmjét körbelengi a fantasztikum és a misztikum, valójában mindig az emberi drámákra fókuszál.

A rendező mögött áll már pár sikerfilm, de egyedi látásmódját a sorozatos munkáiban tudja igazán kibontakoztatni. Ennek két meghatározó sarokkövét lehet megfigyelni: egyrészt mindegyik sorozata sokszereplős, ezeket rendszeresen úgy építi fel, hogy mindegyik rész más-más karakterre fókuszál, miközben a fő cselekményszálon is haladunk előre. Másrészt nem csak ez a mozaikosság növeli a drámai töltetet, hanem az is, hogy Flanagan közben rendszeresen ugrál az időben, a jelen borzalmai mindig valamilyen múltbéli, feldolgozatlan eseményen alapulnak.

A szerzőifilmes hozzáállást az is vastagon aláhúzza, hogy Flanagan szeret ugyanazokkal a színészekkel dolgozni, Kate Siegel (a rendező felesége), Henry Thomas (a kisfiú az E.T. - A földönkívüliből), vagy éppen Carla Gugino (Sin City, Watchmen) csak pár név, akik nemcsak hogy rendszeres visszatérői a Flanaverse-nek, hanem szinte minden alkalommal teljesen más karakter bőrébe bújnak. Ezt a névsort hosszasan lehetne még folytatni, éppcsak nem különösebben híres, de annál tehetségesebb gárdáról van szó. Nem lesz ez máshogy Az Usher ház bukásával sem.

Félelem és reszketés nélkül – a legjobb gyerekfilmek Halloweenre

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Mielőtt azonban kijönne az új sorozat, érdemes bepótolni a Flanaverse korábbi alkotásait. Ehhez kívánunk most egy kis mankót nyújtani. Fontos megemlíteni, hogy Flanagan nem mindig rendezi egy-egy sorozata összes részét, de mindegyiknek showrunnere (kreátora, írója, kreatív-producere, ahogy tetszik), illetve vágója. Ez utóbbi elég ritka, de esetében mondhatjuk, hogy szó szerint nem engedi ki a kezéből a produkciókat, a legfontosabb döntéseket végül úgyis mindig a vágószobában kell meghozni.

A Hill-ház szelleme (2018, 10 rész)

Flanagan legelső választása a Netfix égisze alatt Shirley Jackson népszerű gótikus horrorjára esett. A könyvből korábban is készült már mozgókép, az 1963-as A ház hideg szíve ma már klasszikusnak számít, az 1999-es Az Átok Liam Neeson és Catherine Zeta-Jones főszereplésével kevésbé emlékezetes. Flanagan azonban csak laza kiindulási pontnak használja a regényt, és egy feldolgozatlan családi drámára húzza fel a cselekményt. A Crain-házaspár régi, elhanyagolt házak renoválásával keresi a kenyerét, melyekbe be is költöznek öt gyermekükkel, a Hill-ház azonban alaposan kifog rajtuk. A megtört családot nem csak valódi szellemek, hanem saját múltjuk is kísérti: mindenki máshogy próbál megbírkózni a felfoghatatlan rettenettel, ami még 26 évvel később is a házhoz köti őket.

A Bly-udvarház szelleme (2020, 9 rész)

Henry James A csavar fordul egyet című regényének rengeteg filmes adaptációja ismert, ezek közül az 1961-es Az ártatlanok Deborah Kerr főszereplésével horror alapmű, az 1971-es Éjszakai jövevények Marlon Brandoval inkább csak egy érdekes átértelmezés, és eléggé egyedi hangot üt meg a 2001-es Más világ is Nicole Kidmann főszereplésével. A Bly-udvarház inkább romantikus film, mint horror, a dajka és a gondnok szerelme van a középpontban, akik maguk sem mindig tudják, mit kezdjenek a félárván maradt Wingrave gyerekekkel, akik anyjuk elvesztése után sokszor nagyon furcsán viselkednek. Nem merik elmondani a felnőtteknek, de szellemeket látnak. Ekkor még úgy volt, hogy ez egy kísértetházas antológia-sorozat lesz, a Bly-udvarház azonban elég felemás fogadtatásban részesült. Flanagan ennek ellenére a későbbiekben sem szakadt el nagyon a ház tematikától.

Mise éjfélkor (2012, 7 rész)

Ez már nem adaptáció, hanem a rendező személyes szerelem-projektje, amire több más filmben is tett már utalást korábban (A Midnight Mass című könyv előkerül a Hush-ban és a Gerald's Game-ben is). A történet egy izolált kisközösségben játszódik, ide tér vissza a film elején a börtönből szabadult, és azóta Istennel hadilábon álló Riley. A bűnbánó férfi és az álmos kisváros életét egy fiatal, karizmatikus pap érkezése rázza fel, aki kisebb csodákat tesz, miközben egyéb megmagyarázhatatlan furcsaságok is történnek a szélfútta szigeten. A sorozatban egymást érik a bibliai értelmezések és idézetek, és elképesztően sokat beszélnek benne, amitől néha kicsit vontatottá válik. A legvégére azonban alaposan felpörög, csak kapkodjuk a fejünket, miközben észre se vettük, hogy félidőnél leváltották a főszereplőt.

Az éjféli klub (2022, 10 rész)

Flanagan tavalyi sorozata egy hospice házban játszódik, ahol a haldokló tinédzserek éjszakánként a könyvtárba gyűlve ijesztő rémtörténeteket mesélnek egymásnak, ám ezekbe a történetekbe a maguk módján saját életüket is beleszövik. Ezek a fiatalok már megbarátkoztak a halál gondolatával, akivel egyik nap még jót nevettek, az másnap talán sosem kel fel. Az intézetet egy rejtélyes nő vezeti, az újonnan érkező Ilonka pedig meg van győződve róla, hogy a nővér tud az igazságról: valaki egyszer több napra eltűnt ezen a helyen, és amikor visszatért, már makk egészséges volt. Elindul hát a versenyfutás a halállal, hogy a haldokló fiatalok a rejtély végére járjanak, hihetnek-e a csodákban, ha vannak egyáltalán? Az éjféli klub az bestseller ponyvaíró, Christopher Pike különböző rémtörténeteit fűzi egybe, ezért akár tetszőlegesen folytatható is. Az előzőektől eltérően ez nem minisorozat, a Netflix azonban egy évad után lelőtte - ennek ellenére, bár a történet vége nyitott, mégis kerek, bátran neki lehet vágni, hogyan küzdenek meg a tinik a halál és a gyász gondolatával.

Az Usher-ház bukása (2023, 8 rész)

A Flanaverse feltehetően utolsó darabja ismét egy nagynevű klasszikust dolgoz fel (Edgar Allan Poe azonos című novellája majdnem 200 éves, 1839-ben adták ki először), amit a rendező hasonlóan az összes többi, eddig felsorolt adaptációhoz, ugyancsak a jelenkorba helyez. Ennek a könyvnek is számos feldolgozása létezik, de ezek közül egy akad csak, ami igazán híres: az azonos című Roger Corman adaptáció, aki számos más Poe művet is feldolgozott, és ezek a filléres alkotások ma is a műfaj meghatározó alapdarabjai. Kíváncsian várjuk, mit fog mindehhez hozzátenni Flanagan sajátos látásmódja.

A nézők annyira utálják az új Halloween filmet, hogy a megsemmisítését követelik

Olvass tovább...

Olvass tovább...