Megcsókoltam az anyósomat, szenvedélyesebb volt mint eddig bármi: hogyan léphetnék ezen tovább?

Henrik egyik nap nagyon összeveszett a párjával és dühében elment az anyósához, elpanaszolni a történteket. Az események azonban furcsa fordulatot vettek. Most az ő történetét olvashatjátok:

Egészen kiállhatatlan feleségem van. Persze, akkor miért vagyok vele, igaz? Imádom, szeretem, ő a mindenem, de nagyon nehéz természetű. Gyakran megsértődik, felcsattan, semmit nem lehet neki elmondani. Egy ideje téma az, hogy nem szerettem volna elhívni a céges csapatépítőre, ahova lehet vinni a párunkat, ezt pedig én botor módon megemlítettem. Teljesen rápörgött a témára és természetesen óriási vita kerekedett, amikor megmondtam, hogy nem szeretném vinni. Rémes az ilyen bulikon: mindenkiről véleményt mond, ítélkezik, egész álló este az a téma, hogy ki mit csinál rosszul. Ő persze sosem hibázik.

Ez az este is így ment teljesen félre: elkezdte mondani mit vesz fel a céges bulira, én pedig ismét elmondtam neki, hogy nem viszem el magammal. Valahol szerintem provokált is, mert egyből robbant a bomba: rohadt szemét vagyok, nőzni megyek, szégyellem őt, minden elő lett véve ami egy veszekedés közben csak előkerülhet. Teljesen begőzöltem, mondtam, hogy most lett elegem és elmentem otthonról. A szüleim nagyon messze élnek tőlem, a haverjaim mindegyike pedig párkapcsolatban él és illetlennek éreztem volna ilyen későn beállítani, így egészen meglepő megoldáshoz fordultam: felhívtam az anyósomat, hogy nála alhatnék-e.

Biztosítottam, hogy csak egy szállás kell éjszakára és nem maradok a nyakán, ő pedig örömmel beleegyezett. Át is mentem, köntösben nyitott ajtót. Látszott, hogy már pihent. Évek óta elvált asszony volt, de mindig volt valakije, meg is lepett, hogy a mostani estét egyedül tölti. Elmeséltem neki a vitánkat, ő pedig nagyon kedves és szívélyes volt. Szerinte nekem volt igazam, a lánya pedig mindent túlreagál. Nagyon jót beszélgetünk és bevallom, én is kértem a már kibontott borból, így eléggé oldott volt a hangulat.

Egyszer csak rám nézett és azt mondta: Tudod mi lenne az igazi bosszú? Mivel leckéztethetnéd meg? Csókolj meg.

Én pedig megcsókoltam. Hosszan, szenvedélyesen. És jó volt. Pár percig tartott a dolog, de nagyon érzelmes volt, szenvedélyes. Azóta pedig indokolatlanul sokat gondolok erre. Másnap felkeltünk és tudtuk kezelni a helyzetet, annak ellenére, hogy nagyon kínos volt, de mégis... én azóta nagyon sokat gondolok az anyósomra. Mit lehet ezekkel az érzésekkel tenni? Tovább nem mehetek ennél, mégis... többet akarok tőle.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.