A párom gyereke megfenyegetett és senki nem hisz nekem: amikor kettesben maradunk, akkor egy igazi sátánfajzat

Eszter napok leforgása alapján került bele egy rettenetesen kellemetlen szituációba, ami szinte a végsőkig hajszolja őt, megoldást pedig nem lát rá. Most az ő történetét olvashatjátok.

Előrebocsátom, hogy egészen nyugodtan elfogadok tanácsokat, mert ezt a szituációt egyedül már képtelen vagyok feldolgozni és olyan érzések munkálkodnak bennem, amik megijesztenek. Konkrétan szívből utálok egy hat éves gyereket. Nekem kéne a felnőttebnek lennem, de egyszerűen kifogott rajtam ez a kölyök. A párommal egy internetes társkereső oldalon ismerkedtünk meg, az első pillanattól kezdve tudtam, hogy van gyereke, ez nem is okozott nekem problémát, mert általában jól kijövök velük. Ismerkedtünk és elég gyorsan eljutottunk arra a pontra, amikor azt mondta, hogy bemutatna a kislányának. Ez meg is történt, a kislány bájos volt, szép, okos. A Margit-szigeten sétáltunk és megéheztünk. Julcsi (nevezzük így a kislányt) édesapja feldobta az ötletet, hogy üljünk be valahová, így is tettünk. Majd odament a pulthoz rendelni én pedig kettesben maradtam a kislánnyal.

Mosolyogva fel akartam tenni egy kérdést, amikor az a két copfos szörnyeteg rám nézett és annyit mondott:

Elsőre nem gondoltam semmi rosszra, illetve megértettem, hogy furcsa neki a szituáció én pedig idegen vagyok, így kedvesen megnyugtattam, hogy tudom és nem is akarok az lenni. De nem tágított:

Ez már lényegesen jobban szíven ütött és elültette bennem a gyanút. Aznap este először ott aludtam és megpróbáltam kifaggatni a párom, hogy mi igaz ebből az egészből. Végül elmondtam, hogy mit mondott a lánya, ő pedig nevetett. Julcsi biztos nem így értette. Viccelhetett, vagy csak már fáradt volt, ne foglalkozz vele - hangzott a válasz.

A férjem titokban felírt egy plusz nevet az esküvői vendéglistánkra, akit az oltárhoz sétálva láttam meg, faképnél hagytam őket a ceremónia után

Olvass tovább...

Másnap mikor felkeltem, el akartam indulni, ekkor láttam, hogy a ruhám tiszta macskaszőr és szét van tépve. Azonnal mutattam a páromnak és megkérdeztem nem-e lehet, hogy kislánya a ludas, de ekkor már ingerültebben válaszolt. Megvédte és mondta, hogy tudtam, hogy van macskája, miért hagytam elő a cuccom. Kicsit rossz szájízzel jöttem el, de szerencsére ő is lehiggadt és mondta, hogy ismételjük meg a tegnap estét.

A kedvesem főzött és kitálalt, majd elszaladt üdítőért. Julcsi addig az ölembe öntötte az ételét, majd sírni kezdett, hogy meglöktem. Az apja rosszallóan nézett rám és megkért, hogy figyeljek jobban, a kislányt pedig megszeretgette. Döbbenten álltam a történtek előtt, korábban még felnőtt sem volt velem soha ennyire ellenséges. Ismét próbáltam beszélni az apjával, ismét vita kerekedett, kerek perec kijelentette, hogy nem hisz nekem. Próbáltam barátkozni a kislánnyal, de eredménytelenül. Továbbra is tönkreteszi a cuccaimat, összekoszolja a ruháimat és rideg, számító hangon zavar el és mond nekem válogatott sértéseket, ha senki nem hall minket. A párkapcsolatom már romokban van emiatt, a kislány pedig pontosan ezt akarja.

Létezik ilyen? Létezik az, hogy két ember szereti egymást, de egyikük gyereke kettőjük boldogságának az útjába áll? Soha ilyen mérhetetlen rosszindulattal nem találkoztam még, de egyáltalán... lehet egy hat éves gyerek gonosz? Lehetnek benne valóban ennyire erős, negatív és pusztító érzések? Ti hogyan rendeznétek el a konfliktust? Egyre inkább azt érzem, hogy meg fogja kapni amit akar: az apja és én végül külön utakon folytatjuk majd, de ezt szeretném a legkevésbé. Megszerethet még? Help.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.