A férjem titokban felírt egy plusz nevet az esküvői vendéglistánkra, akit az oltárhoz sétálva láttam meg, faképnél hagytam őket a ceremónia után

Az esküvő minden ember életében az egyik legszebb nap kellene, hogy legyen, ahol minden a párról, az ő boldogságukról és az előttük álló jövőről szól. Ebben reménykedett Réka is, de hatalmas pofont kapott az élettől. Most az ő történetét olvashatjátok:

Végtelenül elkeseredve, megalázva, érzelmileg kisemmizve írom a soraimat. Múlt héten volt az esküvőm, amire hihetetlenül sokat készültem. Minden vágyam az volt, egészen kicsi korom óta, hogy menyasszony legyek, majd feleség. Persze, dolgozom, vannak hobbijaim, barátaim, de összességében én mindig is családanyaként képzeltem el magam. Így amikor megismerkedtem Tivadarral és nagyon hamar kiderült, hogy egyeznek az elképzeléseink, akkor madarat lehetett volna velem fogatni. Tivadar maga volt a megtestesült tökéletesség, figyelmes volt, remek állással és határozottan készen állt a családalapításra. Nem is vártunk erre sokáig és el sem hittem, hogy ilyen férfi létezik. A rózsaszín köd nem akart múlni, de minden jó véget ér egyszer: egyik nap egy igen furcsa kéréssel állt elém.

Az anyósommal csalom a feleségem, de a húga is a szeretőm: rettegek a közös karácsonytól, mindegyik engem akar majd

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Szeretne bemutatni a családjának. A mondat igen csak furcsán érintett, ugyanis már ismertem a két testvérét, az édesapját és az édesanyját is. Értetlenségemet látva elnevette magát majd helyesbített: a másik családomat. Ekkor elmesélte, hogy a volt barátnője szülei nagyon közel állnak hozzá, évekig volt együtt azzal a lánnyal és a lány családjánál laktak, ahol szinte saját szüleiként szerette az akkori anyós és após jelöltjét. Nekem összeszorult a gyomrom és nem tudtam mit mondjak: nem akartam akadékoskodni és semmi jel nem utalt arra, hogy bármilyen érzései is lennének még a lány iránt, de nagyon rossz szájízzel mentem bele a dologba. Az igazi meglepetés azonban akkor jött, amikor odaértünk: otthon volt a volt barátnője is. Régi ismerősökként üdvözölték egymást és elnevetgéltek, engem is bemutatott, mindenki szívélyesen fogadott. Aznap este sírva aludtam el, annak ellenére, hogy semmi rossz dolog nem történt, valóban nem tudnék kiemelni egyetlen pillanatot sem, amikor éreztették volna velem, hogy esetleg nem vagyok szimpatikus.

A feleségem mentális betegségére az egész család rámegy: kóros hazudozó és képtelen leállni

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Mindazonáltal tudtam, hogy beszélnem kell a leendő férjemmel: megkértem, hogy az esküvőre ne hívja el őket. A beszélgetés nagyon feszült hangulatú volt, életünkben először komolyan összevesztünk. Én tudtam, hogy ő ezzel nem akar rosszat, de nekem egyszerűen fájt ez az egész ő pedig azt érezte nem fogadom el és nem bízom benne. Végül kibékültünk és nem hoztuk szóba többet a dolgot. Nem is hívott többet a "másik családjához", de sejtettem, hogy még jár hozzájuk, ettől pedig nagyon feszülten éreztem magam. Mindenesetre nem beszéltünk erről és eljött az esküvő napja. Az oltárhoz sétálva azt éreztem, hogy a Föld legboldogabb embere vagyok, de ez egy pillanat alatt megváltozott. Óriási meglepetésemre a legelső sorban a párom igazi szülei mellett ott ültek a "fogadott" rokonai is. Összetörtem. Meg is álltam séta közben és arra gondoltam, hogy azonnal kirohanok és itt hagyom ezt az egészet.

Az anyósom úgy megalázott az esküvőmön, hogy máris a válást fontolgatom

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Szerintem egy házasság két ember szövetsége, amibe nem fér bele a másik érzéseinek semmibe vétele. Én soha nem tettem volna vele hasonlót. A kellemetlen pillanatot szerintem mások is megérezték, mert sugdolózás támadt és mindenki azt kereste, hogy mitől vagy kitől váltam ilyen holt sápadttá. Az egész ceremónia innentől egy merő kellemetlenség volt és nem is emlékszem az egészre, annyira zakatolt a fejemben a csalódottság. Kimondtuk az igeneket, majd mindenkit megkértünk, hogy fáradjanak át a nagyterembe, a vacsorára. Pohárköszöntővel készültek, mi is írtunk szöveget, de én oda már nem mentem át. Ez a meglepetés kijózanított: nincs keresnivalóm Tivadar mellett. Legyen a másik családjával boldog, engem pedig felejtsen el. Letiltottam a számát és kivettem egy hotelszobát, ameddig ki nem találom, hogy mi legyen. Mindenki szerint túlreagálom, de én úgy érzem, hogy jó döntést hoztam.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.