Az anyósom úgy megalázott az esküvőmön, hogy máris a válást fontolgatom

Mindig is feleség akartam lenni, akárhányszor esküvő kerül szóba mindig elérzékenyülök. A gyönyörű fehér ruha, a zene, a násznép, a szervezés, minden részét egy csodának tartom, így egy pillanatig sem volt kérdés, hogyha megtalálom álmaim férfiját, akkor nem szeretnék sokáig várni a házassággal.

Szerencsémre néhány sikertelen kapcsolat után találkoztam is a nagybetűs igazival. Minden klappolt, egy dolgot kivéve:

amikor bemutatott a családjának az édesanyja félrehívott és jelezte, hogy nem szeretne a fia életében látni, volt neki egy kapcsolata előttem egy csodálatos lánnyal, higgyem el, ki fognak békülni, ne rondítsak bele.

Köpni nyelni nem tudtam. Ő visszament a fiához csevegni, majd én is csatlakoztam hozzájuk, immár elég szótlanul.
Hazafele elmeséltem a páromnak, mit mondott az édesanyja, aki csak nevetett egyet és azt mondta:

mamus már csak ilyen. Majd megkedvel.

A menyasszony az esküvő előtt rányitott a férjére és az anyjára, sokkoló látványban volt része

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Nem tetszett a reakciója, de mivel minden más tényleg tökéletes volt, így szemet hunytam fölötte.
Továbbra is jártunk családlátogatásra, én tisztelettel, de távolságtartóan viselkedtem.
Tulajdonképpen a mama sem kóstolgatott ezután nyíltan, csak néha említette meg a volt barátnő nevét és néhány kedves közös emléket, bár olyankor mindig mosolyogva rámsandított, hogy veszem-e a lapot.
Beszéltem erről Márkkal (így hívjak a kedvesem), azt mondta semmi félnivalóm, nem illettej egymáshoz Rékával (az exe) és mindenképp szakítás lett volna a vége, békében váltak el és mindketten továbbléptek.

Az esküvő után rögtön elvált a pár, mert a feleség rossz zenét választott a lagzin

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Az életünk szépen haladt, közös élet lett belőle, összeköltözés és végre, valahára: egy csodálatosan romantikus lánykérés.
A fellegekben jártam, azonnal elkezdtem a tervezést, de mivel tulajdonképpen már kész vázlatom volt mindenre, így csak a konkrétumok megszervezése maradt.
Illetve... bejelenteni a leendő férjem édesanyjának a hírt.

Legnagyobb meglepetésemre jól fogadta. Gratulált, még egy mosolyt is kaptam.
 

Az esküvőt április 30-ra tűztük ki. Villámgyorsan eltelt az idő addig, minden másodpercét élveztem.

A nagy napon végre felvettem a fehér ruhámat és mikor eljött az idő, bevonultam a násznép közé. Boldogan néztem, mindenhol a szeretteim, akik velem örülnek, de aztán a tekintetem megakadt valakin, illetve valakiken: az anyósom ült ott, fehér ruhában, mellette szintén egy fehér ruhás nővel és gúnyos mosollyal meredtek rám.

Nem hittem a szememnek: a férjem exe ült ott, fehér ruhában, az én esküvőmön. Ordítani és sírni tudtam volna.

Azonnal a vőlegényemre néztem, rajta azonban semmi nem látszódott, csak mosolyogva várt az oltárnál. A szertartás lezajlott, de pocsékul éreztem magam. Felhúztuk a gyűrűt, csók-csók, majd kimondták, hogy házasok vagyunk. A katarzis elmaradt.

Mikor elkezdődött a lagzi azonnal kérdőre vontam a férjem, hogy mi ez az egész, aki azt mondta:

ne reagáljam túl, mamus és Réka nagyon jóba maradtak, mamus pedig olyan magányos, inkább örüljek, hogy nem velem fog foglalkozni.

Mikor a fehér ruhát is megjegyeztem, akkor azt mondta, hogy túl sok jelentőséget tulajdonítok apróságoknak. Mintha tőrt döftek volna a szívembe.
Az anyósomhoz köszönni sem mentem oda és ők sem keresték a társaságomat, a férjem ellenben rengeteg időt töltött nevetgélve az asztaluknál.
Mindenki tőlem kérdezgette, hogy mi ez az egész, rém megalázó volt. Az estét egyedül töltöttem és fogalmam sincs, hogy ők mit csináltak. Valamikor éjjel esett be mellém részegen és átölelve Rékának hívott.

Nem elég, hogy életem legszebb napját tönkretették, a helyzet azóta sem jobb. A férjemmel egy hónap házasság után már a válást fontolgatjuk és el is költözött tőlem. Nem tudom menthető-e még ez a kapcsolat, vagy van-e értelme megmenteni. Úgy érzem, hogy legyőztek. Ti mit tenétek?