Megtaláltam a férjem titkos bankszámlakivonatát: nyomozásba kezdtem, de nem voltam felkészülve arra amit találtam

Sára azt hitte, hogy egy lakásbiztosítással kapcsolatos levelet kaptak, így kibontotta a borítékot, ezzel pedig több év hazugsága szakadt a nyakába. Most az ő történetét olvashatjátok.

Sziasztok! Nem tudom, miért mentegetőzéssel kezdem a levelet, mikor a történetben egyértelműen nem én vagyok a bűnös, de szeretném ezt mindenképpen tisztázni. Soha nem kételkedtem a férjem szavába, nem nyomoztam utána, nem ellenőrizgettem, nem nézegettem a telefonját, nem jelentem meg váratlanul a munkahelyi ebédein és nem nyitottam fel soha, a neki érkező leveleket. Egészen két héttel ezelőttig. Ekkor érkezett ugyanis egy levél, egy bankól. Azt hittem, hogy egy biztosítással kapcsolatos levél, mivel mondta a férjem, hogy máshol fogja megkötni, kedvezőbb feltételekkel, mint a mostani. Korábban kicsit összeszólalkoztunk az ajánlat tartalmáról és szerettem volna ellenőrizni, hogy mit tartalmaz pontosan. Mivel a legtöbb közüzemi számla a férjem nevére érkezik, de ezeket közösen intézzük, így nem is volt kérdés, hogy kinyithatom-e a borítékot.

Három oka volt, hogy megcsaltam a feleségemet: ezek az apró hibák vezettek a félrelépéshez

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Azonban gyorsan észrevettem, hogy egy számlakivonatot tartok a kezembe, ami a férjemé és már épp csomagoltam is volna vissza, ha nem szólal meg a vészharang a fejemben: ha a férjem csak most ment ehhez a bankhoz, akkor hogyan lehet neki onnan máris számlakivonata? Egy pillanatig haboztam, de aztán úgy döntöttem kivételt teszek és belepillantok a papírokba. Rossz érzésem volt, de valahogy nem hagyott nyugodni a dolog. A látottatoktól sokkal nyugodtabb, nem lettem, sőt: életemben először azt gondoltam, hogy a férjem valami nagyon rossz dolgot tett. Egymás alatt fel voltak sorolva a tételek, mikre költött. Ha hotelszobára és vacsorára gondolnátok, akkor nem nyert, ennél sokkal furcsább dolgok szerepeltek a közlemény résznél:

Ebédbefizetés K. Lea

Táncóra K. Lea

Osztálykirándulás előleg K. Lea

A legtöbb gyerekkel kapcsolatos tétel volt, de... nekünk nincs gyerekünk. És tudtommal az ismerősi körében sincs olyan, akinek ő intézni az ilyen dolgokat, de nagyjából ismerem a baráti körét, ilyen nevű kislánnyal pedig nem találkoztam.

Egy liftben rekedtem a húgom pasijával, miközben a párom várt rám: ami az ajtók mögött történt örökre a mi titkunk marad

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Jelenleg úgy állt a helyzet, hogy a kezemben volt a férjem titkos bankszámlakivonata egy rakás ismeretlen tétellel. Másodpercek alatt döntöttem. Kikerestem a számlaszám alapján az iskola címét és odamentem. Még bőven tanítási idő volt, így felmentem a tanári szobába és megkérdeztem éppen hol van órája az említett kislánynak. Készségesen odavezettek, azt mondtam, hogy a család barátja vagyok. Ahogyan az osztályterem felé vezettek, egyre hevesebben dobogott a szívem. Megkérdeztem a tanárt ismeri-e a gyermeket, azt mondta, hogy ő nem tanítja, így nem tud segíteni. Odaértünk a teremhez és kihívták K. Leát. A 3. A terme előtt álltam, várva valakire és a fejemben ólomharangként kongott egyetlen mondat, amit nem akartam megkérdezni, de tudtam, hogy meg kell. Igazéból nem kellett. Ránéztem a kislányra és kiköpött apja. A kérdést remegő hanggal, de már csak udvariasságból tettem fel:

Szia aranyom. Apukád barátja vagyok, ugye K. Botond az apukád?

A kislány széles mosollyal bólintott, én pedig összetörtem. Megkérdeztem tőle mikor jön érte legközelebb az apukája és nem hiszitek el, de éppen aznap. Megkérdeztem meddig tart a tanítás. Még három óra volt a nap végéig. Addig beültem a környéken egy kávézóba és csak gondolkodtam, hogy mit tegyek. Mi lehet ez? Szerető és gyerek? Egyszeri alkalom és gyerek? Vagy ami még rosszabb, szerelem és gyerek?

A férjemmel összevesztünk, ezután meglepett egy ajándékkal: csengettek, kinyitottam és földbe gyökerezett a lábam

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A három óra végül eltelt és odamentem az iskola elé. Megjelent a férjem, a kislány pedig a nyakába ugrott. Örültek egymásnak. Tisztes távolságból követni kezdtem őket, míg el nem értünk egy családi házas környékhez. Ott egy nő várta a kapuban. Oda akartam menni, üvölteni, leleplezni, bosszút állni. De ott volt a kislánya, aki semmiről sem tehetett. Így hazafele vettem az utat. Azt mondta üzleti út miatt nem alszik otthon, így tudtam, hogy van időm. Kipakoltam, levélben leírtam, hogy tudok mindent, tudok a másik családjáról, a kettős életéről, a megcsalásról, de nem árulom el. A válási papírokat másnap beadtam. Az elején rengeteget hívott, végül a hívások abbamaradtak. A papírokat aláírta és már semmi közünk nincs egymáshoz. Nem tudom mióta hazudik nekem, nem akartam konkrét válaszokat. Minden információ csak jobban fájt volna. Az biztos, hogy annyi ideje minimum, mióta a kis K. Lea megfogant, akinek remélhetőleg méltó édesapja lesz az én gerinctelen exférjem.