A testvérem hazahozta az új párját én pedig elhánytam magam idegességemben: soha nem derülhet ki honnan ismerem a férfit

Egészen szörnyű dologba keveredtem és nem akarom mentegetni magam, de a körülmények szerencsétlen összjátéka az, hogy végül ide kerültem. 10 éve élek házasságban, van két gyermekünk szokásos történet, amire a vakbuzgó feleségek és a hosszú kapcsolatban sosem élők azt mondanák, hogy nem tudok mit csinálni jó dolgomban. A gyereknevelésen kívül nem volt semmi életem, nincs munkám, karrierem és a férjem bár mindent megteremt nekünk, egy dolgot nem tud megadni: az izgalmat és a szenvedélyt. Jó, ez már kettő.

Válni sosem akartam. Persze néhány baráti összejövetel alkalmával legurított mimóza után elképzeltem, hogy milyen lenne az életem Roland nélkül, de a fejembe szállt ital hamar kiment belőlem és maradtak a szürke hétköznapok. Ne értsetek félre, csodás ember: jó apa, jó férj, csak éppen... nem férfi.

Nekem pedig napról napra egyre nagyobb szükségem volt egy férfira. Valakire, aki nem a számlákról és a mosodáról kérdez, nem ügyfelekről mesél és nem az anyját akarja velem meglátogatni.

Szénné égeti magát ez az anyuka, olyat művel részegen, amit az egész családja szégyell

Olvass tovább...

Olvass tovább...

És mintha az ég küldte volna: egyik nap, amikor magam elé bámulva éppen a semmin merengtem, ami mostanában szokásom volt, valaki köszönt, a hang pedig visszarántott a valóságba. Csinos, igényes férfi volt, nálam fiatalabb, jó illatú, sármos.

Leülhetek? - kérdezte.

Persze. - hangzott a meglepően gyors válaszom.

Így indult az ismeretségünk a szeretőmmel, Ábellel, a délutánt pedig már a lakásán töltöttem. Három hónapja tartott a viszony és minden tökéletes volt, a közös titok mindent megédesített: 

Egy férfi olyat tett velem az első randevún, aminek senkivel sem szabadna megtörténnie

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Neki is volt kapcsolata, nem akarta, hogy elváljak, nem szólt ez semmi másról: ragtapaszok voltunk egymás életén és piszkosul élveztük. Én elmeséltem mi a baj a férjemmel és ő is elmondta, hogy nagyon kedveli a barátnőjét, de nem szerelmes, viszont jó lehetőségeik vannak együtt. Tehetős család, közös vállalkozás tervek, házvásárlás és szeretne egyről a kettőre jutni az életben, így a biztos mindennapokat választotta a valódi érzések helyett. Sajnáltam őt, de megértettem. Cinkosok voltunk, szövetségesek, egyikünknek sem okozott lelkiismeretfurdalást a megcsalás.

Egyre jobban megkedveltem, ezért is fájt a szívem, hogy néhány napra haza kellett utaznom a családomhoz, mert legalább egy hétig nem tudunk majd találkozni és magamnak se akartam bevallani: de tudtam, hogy hiányozni fog és nem hogy hónapok, de évek óta nem éreztem ilyet.

Hazaértünk, összegyűlt a család, beszélgettünk, adtuk az idilli házaspárt (bár a férjem tényleg nem sejtette, hogy valami gond van) és ekkor csengettek. A húgom, Gréti is megérkezett, aki jó előre szólt, hogy ma szeretné bemutatni az új pasiját.

Remek, gondoltam magamban, olyan elképesztő balfékeket szokott hozni, hogy hozzájuk képest még Roland is izgalmas. - de ezt sosem mondtam volna ki hangosan.

Szerepjátékkal akartuk feldobni a házasságunkat, végül olyan alakítást nyújtottam, amire álmomban sem számítottam

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Nyílt az ajtó, a szüleim örömködtek beértek a nappaliba és már éppen álltam volna fel bemutatkozni, amikor megláttam Gréti párját. Gondolom nem nehéz kitalálni: Ábel állt ott előttem, megmerevedve. Egy másodperc alatt történt, hogy minden amit aznap megettem sugárban kijött belőlem. Ekkor már a többiek is döbbenten álltak. Elnézést kértem, gyorsan köszöntem a húgom párjának és bemutatkoztam majd berohantam a fürdőbe.

Ólomként nehezedett rám a pillanat. Egyrészt, érzéseim voltak Ábel iránt. Másrészt a húgom párja. Harmadrészt tudom, hogy csak kihasználja őt. Mit tegyek? Bármilyen döntést hozok, az rossz, nincs jó alternatíva. Összeszedtem magam és visszamentem a nappaliba, ahol édesanyám már összetakarított. A lazacra fogtam a dolgot, mivel nem akartam lebukni de ekkora már az egész szoba azt találgatta, hogy ismét várandós vagyok-e. A nap csigalassúsággal ment el, egymás után hajtottam fel a gin-tonicocat, egyrészt, hogy leszálljanak a baba témáról, másrészt, hogy kibírjam estig és végre legyen egy kis időm pihenni.

Volt egy perc míg Ábellel kettesben maradtunk és ekkor azt mondta: szeretlek. Megremegett a térdem és azt mondtam én is. Ezután nem volt alkalmunk kettesben beszélgetni. Még tart az összejövetel és a végére döntést kellene hoznom: felrúgunk mindent és megpróbáljuk párként, szeretők maradunk, vagy pedig szakítunk és nem találkozunk többet. Mit csináljak? Ti mit tennétek?