Egy férfi olyat tett velem az első randevún, aminek senkivel sem szabadna megtörténnie

Szerencsésnek mondhatom magam, mivel az életem legtöbb területe tökéletesen rendben van. Rengeteg munkával sikerült összespórolnom egy saját lakásra, a karrieremben is középvezetői szintre értem, nem utolsó sorban pedig csodálatos barátaim vannak.

Biztosan feltűnik azonban, hogy valami kimaradt a felsorolásból: a párkapcsolat. Szeretném azt gondolni, hogy ez nem rajtam múlt, de nyilván lehet valami oka annak, hogy még mindig egyedül vagyok.

Viszont az utóbbi időben az önsajnálat helyett tudatosan vetettem bele magam a randizásba és számot vetettem arról, hogy mit tudok én adni és mit várok el a másiktól.

Ez lett a fő projektem: naponta egy órát rászánok, megnézem az új tagokat, minden levelélre udvariasan visszaírtok és igyekszem minél hamarabb találkozni a másikkal, hogy kiderüljön van-e valós kémia.

Nem szeretném, hogy úgy tűnjön, magas lóról beszélek, de finoman szólva sem voltam kiájulva a jelentkezőktől, pedig szerintem tényleg nincsenek magas elvárásaim.

Volt, aki nem tudott helyesen írni, volt, akit egyből egy bizonyos testrészem szőrügyi helyzete érdekelte, de volt, aki arról csevegett volna, milyen bugyit szeretek hordani. Szerintem ez mondjuk annyira nem témaértékű, de azért leírtam neki, hogy csipkéset.

-Kűdj képpet. Jött a választékos reakció.

Ezek után érthető, hogy nagyon kellemesen érintett Péter üzenete. Nagyjából ugyanott tartottunk az életben, jól nézett ki, képek alapján igényes, leírás alapján vicces. Gyorsan a találkozóra terelődött a szó, egy kellemes teaházat beszéltünk meg, ami kettőnk lakhelye között volt félúton.

Izgatottan készülődtem, új ruhát vásároltam, azt éreztem, hogy igen, megtaláltam a főnyereményt. A randevúra kicsit később érkeztem, gondoltam majd elegánsan besétálok, ő pedig ott ül majd és egyből láthatom a reakcióját.

Hihetetlen, de pontosan úgy történt, ahogyan azt elképzeltem. Belépve egy pillanatra megdermedtem: fantasztikus kisugárzása volt. Az asztalhoz léptem, ahol gyors puszival üdvözöltük egymást. Azonnal megvolt a szikra, pajzán pillantásokat váltottunk, megérintette a kezem, lelkesen figyelt és mosolyogva mesélt.

Alig hittem el, hogy ennyi hónap kínkeserves keresgélése után itt ül előttem ez a férfi.

A délután estébe hajlott, én pedig már az esküvői ruhám fazonján gondolkoztam. Egyszer csak egy hosszabb szemezés után Péter odahajolt és gyengéden megcsókolt. Azonnal visszacsókoltam, mert már órák óta erre vágytam.

Ezután pár másodpercig csak néztünk egymásra mosolyogva. A csendet végül ő törte meg:

Rendben. Átmentél az utolsó teszten is.

Mosolyogva bólogattam: te is.

Mire ő: Nem, nem úgy értem. Tudod, igen szerencsés helyzetben vagy.

 A főnököm, aki igen befolyásos üzletember, partnert keres. Rengeteget utazik, egyszerűen nincs ideje levelezni, randevúkra járkálni és végképp nincs ideje olyan nőkre pazarolni az idejét, akikkel azután nem lesz folytatás.

Én vagyok az asszisztense és megkért, hogy ismerkedjek meg pár hölggyel és válasszam ki azt, akivel végül ő is találkozik majd. Te vagy a negyedik, akit megismertem, de azt hiszem, te mindenben megfelelnél neki. Szeretném ha megismernéd.

Köpni nyelni nem tudtam. Először felevettem, majd zavartan ránéztem, megint nevetés, majd megint zavart tekintet.

Mi a fene történik? Komolyan beszélsz?

-Teljesen. Jött a válasz. Viszont ne haragudj, de mennem kell. A feleségemnek mondtam, hogy hová jövök ma, de megígértem, hogy legkésőbb 9-re hazaérek. A számomat tudod. Ha érdekel az ajánlat, ott elérsz.

Majd kisétált.

Még vagy egy jó órát ültem még ott, mielőtt elindultam haza. Senkinek sem meséltem ezt el, mert nem vagyok benne biztos, hogy elhinnék. Mindenesetre azzal próbálom vigasztalni magam, ha egy vagyonos üzletembernek megfelelő asszonykája lennék, akkor biztos találok valami hozzám illő szegény halandót is, aki személyesen jelenik majd meg a randevún.

De... csak kíváncsiságból... ti meg akarnátok ismerni ezt a titokzatos üzletembert?