Szénné égeti magát ez az anyuka, olyat művel részegen, amit az egész családja szégyell

Már az első néhány alkalmon látszódott, hogy kóstolgat és volt néhány csípős megjegyzése. Tudjátok, ő az a fajta ősanya típus, aki mindenkire tukmálná rá a gyerekszülést, teljesen kéretlenül, így az első súrlódási pont közöttünk az volt, mikor kerek perec megmondtam neki, hogy minden tiszteletem a szülőké, de én nem szeretnék majd gyereket. Hosszabb hegyibeszéd következett, de ez minden alkalommal előkerült. A másik kedvenc témája a testedzés volt. Elkezdett valami otthoni tornát, esténként 30 perc, munka után, fáradtan, miután a gyerek lefeküdt, szóval csodálja őt mindenki. Tudvalevő, hogy edzeni csak úgy lehet, ha ezzel a fél világot körbehaknizod, majd lenézel mindenkit, aki nem edz, tehát innentől a következő történt: elkezdett hihetetlenül rövid, amúgy elég előnytelen ruhákat hordani, aki esetleg nem dicsérte meg, annak az arcába tolta a fenekét és megkérdezte, hogy milyen, majd többször megjegyezte nekem, hogy nem baj, hogy nem edzek, tök bátor dolog, hogy felvállalom így is a testem és nem zavar a súlyom. Ezek azok, amikhez innia sem kellett.

Na és most jöjjön az, amikor esetleg előkerült a vodkásüveg. Bevált menetrend volt erre:

Erika szabadkozik, hogy ő nem iszik, hát anyuka, jaj, nem lehet. De végül azért csak lemegy egy feles.

Erika meghazudtolva az alkohol felszívódásának idejét, már a feles leküldése után 1 perccel szédelgett és fülsértően vihorászott.

Ezután Erika ivott még egy felest, természetesen sikoltozással megspékelt magyarázkodással körítve, hogy nem lehet, de azért tartja a poharát.

A második feles után már ölelgeti a jelenlévő összes férfit, különösen figyelve arra, hogy a férjét ne és a kapcsolatban levőeket egy kicsit jobban, lehetőleg úgy, hogy annak a barátnője ezt lássa. Az én pasim különösen ki van nézve, állandóan kérdezgeti, hogy zavar-e, ha beletúr a hajába, ha megöleli/megmasszírozza. Emberek: ha valamiről meg kell kérdezni, hogy zavarja-e a másikat, akkor arra általában igen a válasz, mindegy, hogy udvariasságból esetleg nemet mond.

Erika a harmadik felese után vetkőzni kezd és üvegezni akar.

Erika a negyedik felesét általában magára önti és mivel alkoholallergiája van (lol :D) ezért azonnal le kell vennie minden ruhát, amire az ráfolyt, így innentől ő melltartóban bulizik tovább.

Én megértek mindent. Süt belőle a frusztráció, az, hogy nem élte ki magát, az önbizalomhiány, hogy korán vált szülővé, hogy elhidegültek a férjével, hogy féltékeny minden nőre, akinek nem a munka-háztartás-gyereknevelés az élete. A józan eszemmel ezt mind tudom, azonban olyan elemi düh fog el, amikor látom a pasimhoz hozzádörgölőzve vonaglani (táncolni), aki erre nem szól semmit, csak bambán vigyorog, hogy legszívesebben megütném. Mindkettőt.

Mindezt a kisfia és a férje előtt.

A helyzet nem fog javulni, többször próbáltam már ezt szóba hozni, de stabil tagja a társaságnak, így valószínűleg én előbb lennék kidobva, mint ő. Ráadásul a pasim azt mondja, képzelődök és túlreagálom. Már rettegek a közös baráti eseményektől, mert tudom, hogy megint szégyenbe hoznak majd. Nem tudom, meddig bírom még.