Évekig hitegetett a párom, de sohasem történt közöttünk intimitás

Ági és a párja három éve ismerkedtek meg egymással, ezalatt pedig a kívülállók számára minden tökéletesnek tűnt. Igazi álompárként jellemezték őket, de a mélyben egy sötét titok húzódott, ami mindkettőjükre komoly hatással volt. Most az ő történetüket olvashatjátok.

Mérhetetlenül ostobának érzem magam. Nem is tudom, hogyan alakult így ez az egész. Szerintem mindenkivel történt már olyan, hogy egy számára kellemetlen helyzetben tovább maradt benne, mint ameddig "illett" volna. Az a faramuci dolog ebben, hogy amikor benne vagy, akkor mindig adsz még egy napot, egy esélyt annak, hogy megjavuljon a helyzet, egy idő után pedig már egyszerűen fájna bevallani, hogy túl sok időt vesztegettél el valami felesleges dologra.

A párkapcsolatom kívülről csodásnak tűnt, de komoly gondok voltak vele.

Amikor összejöttünk a párommal, akkor ő jelezte, hogy neki gondjai vannak az intimitással. Ez furcsa volt.... én egy csinos húszas éveim elején járó nő voltam, ő pedig szintén ez a korosztály, tehát elvileg állandóan, nonstop kívánnunk kellett volna a másikat. Részemről ez teljesült is, részéről viszont nem igazán. Cserébe az élet rengeteg, sőt... minden területén kárpótolt. Ilyen férfit el sem tudtam volna képzelni, aki ennyire tökéletes. Segített tényleg mindenben, mindig tudta mit kell mondani, imádták a rokonaim, a barátnőim és én  is.

Ám a kettőnk dolga nem jött helyre.

Nehéz ezt így leírni, de megteszem: három éve vagyunk együtt és nem történt közöttünk hogy is mondjam... összebújás. Vagyis... intim együttlét. Igen, jól értitek, sosem feküdtünk le egymással. Én pedig ebbe már beleőrülök. Próbálok vele erről beszélni, de azt mondja, hogy ne erre koncentráljak, ez nem fontos és az élet más területein kiemelkedően haladunk, ez tény. De mégis... fiatal vagyok ahhoz, hogy lemondjak erről az élvezeti forrásról. Próbáltam már mindent, mindenhova, mindenhogyan elcsábítani, nem megy. Azt mondja, hogy őt ez nem érdekli, én pedig csak várok és várok, már három éve. Hogy hátha megtörténik. Én elkezdtem önismeretet tanulni, foglalkoztam a sémakémiával, próbáltam megérteni tejesen, hogy mi is történhet benne és bennem, de nem jutottam közelebb. Ő is elment terápiára, az unszolásomra, de szerinte vele semmi baj nincs, egyszerűen vannak emberek, akik nem a testiség mentén működnek. Én viszont azt érzem, hogy nem bírom tovább, hogy ennek szakítás lesz a vége. De mégis milyen ember lennék, ha elhagynám a tökéletes társamat azért, mert neki ez nem fontos? Minden barátnőm olyan férfira vágyik mint ő és én is rá vágyok, de ő nem vágyik senkire. Vagyis rám biztosan nem.