A szerelmem rajtam kívül még hét nőbe szerelmes: minimális a házaséletünk

Sziasztok kedves Promotions.hu olvasók! Szerintem nagyon jó ötlet, hogy lehet nektek írni, és az izgalmasabbakat le is közlitek - úgy gondoltam, talán az én dilemmám is elfér itt. Egy pár szóban engedjétek meg, hogy bemutatkozzam: 32 éves vagyok, védőnőként dolgozom, a barátommal 4 éve vagyunk együtt.

Nagyon szeretem csinálni a munkámat, gyerekkoromtól kezdve érdekelt, tulajdonképpen nem panaszkodom ezzel kapcsolatban, a probléma - mint mindig - a párkapcsolatommal kapcsolatos.

Elég nehéz szituációban érzem magam, és úgy érzem, jó lenne, ha valahol leírhatnám az érzéseimet, ezért ragadtam billentyűzetet.

Négy éve vagyunk együtt. Mikor megismertem, úgy éreztem, végre megtaláltam a társamat az életben. De most... most kezdem kétségbe vonni. A srác, akivel vagyok, sokat bulizik.

Sokszor maradtam otthon egyedül, várva, hogy hazaérjen - de elegem lett belőle. És nem csak ez a probléma. Észrevettem (bár lehet, csak beképzelem), hogy más lányok is érdeklik. Olyanok, akikkel talán több is lehetne. Talán jobban megfelelnek neki, mint én - de nekem ő az egész világom volt.

A barátnőim leültettek és mondtak valamit a pasimról: most nem tudom eldönteni, hogy őket ejtsem vagy a páromat

Olvass tovább...

Néha elgondolkozom, hogy talán elvárhatnék többet - nem tűnik úgy, mintha nagyon haladni akarna az életben, nekem pedig terveim vannak. Hiszem, hogy megérdemlem a figyelmet, a törődést, ami hiányzik.

Minden alkalommal, amikor rám mosolyog, vagy megölel, úgy érzem, megérné folytatni. Talán csak én vagyok túl érzékeny. Vajon mennyire vagyok fontos neki valójában Vajon ugyanolyan fontos vagyok neki, mint ő nekem?

Néha azt hiszem, hogy jobb lenne elengedni, és megtalálni valakit, aki értékel és szeret - biztosan tudom, hogy nem lenne hiány jelentkezőkből, én sem feltétlenül, vagyok az az otthonülős típus az utóbbi időben (ha számokat mondanék, lenne meglepődés). De minden egyes pillanatban, amikor rám néz a szemeivel, kétségeim támadnak. Nem akarom elveszíteni őt, még ha az életében más fontos dolgok is vannak.

Talán én vagyok az, aki változnia kellene. Talán én vagyok az, aki nem látja eléggé, hogy mennyire fontos vagyok neki. Talán meg kell próbálnom megérteni, miért fontosak számára ezek a bulik és más lányok.

Minden nap újra meg kell találnom azt, ami egyensúlyt a szeretet és a bizonytalanság között, de talán pont ez a kapcsolatunk ereje. A kérdés csak az, hogy meddig bírom még... marad az örök kérdés: az eszemre hallgassak, vagy a szívemre?