Anyósom tönkreteszi a házasságomat: pszichológiai és evolúciós okok vannak a háttérben?

Anyósaink tényleg nem szeretnek minket? És ha nem, miért nem? Vagy ez csak intelligencia kérdése lenne?  Ennek a közös konfliktusnak a tényleges okai kissé meglepőek, és valószínűleg evolúciós okokból fakadnak.

Miért választják egymást a párok? Testi vonzalom? Kreativitás? Intelligencia? Jó humorérzék? Azok a tulajdonságok, amelyeket a párunkban értékelünk, nem ugyanazok, mint amelyeket a szüleink értékelnek, ha gyermekükről van szó. Ők egyoldalúan nézik a dolgot, hiszen számukra az az érték, amit az ő családjuk képvisel.

Míg mi értékeljük az olyan tulajdonságokat, mint a fizikai vonzerő, az izgalmas személyiség, vagy a jó humorérzék, a szüleink nagyobb valószínűséggel értékelik az olyan tulajdonságokat, mint a jó családi háttér, a szilárd pénzügyi kilátások vagy a hasonló vallási vagy etnikai háttér. Ezen eltérő preferenciák miatt választhatunk magunknak olyan társakat, akiket a szüleink nem választottak volna nekünk. Ez az anyóssal kezdeti ellenszenvéhez vezethet, amelyet nehéz leküzdeni.

Nézzük azokat az okokat, amelyek miatt sokszor feszült a meny-anyós viszony:

Túl vonzó vagy

A felnőtt gyermekek és szüleik párválasztási preferenciáiban a legnagyobb konfliktusokat a fizikai vonzerővel kapcsolatos tulajdonságok (például jó megjelenés, magasság, extrovertált külső) okozzák.

Az evolúciós elmélet szerint azért értékeljük ezeket a tulajdonságokat egy társunkban, mert jó géneket akarunk biztosítani leendő utódaink számára. A szüleinknek azonban jó okuk lehet arra, hogy tiltakozzanak a fizikailag vonzó partnerekkel szemben. Az evolúciós elmélet alapján a férfi partnerüknél vonzóbb nők többször lépnek ki a kapcsolatokból, és nagyobb eséllyel lépnek félre pedig ez nem igaz, teljesen fals előítélet.

A férfiak anyja öntudatlanul is tönkreteszi a gyermeke hosszú távú kapcsolatait, de többségében sajnos szándékosan.

Közvetlen verseny a szeretetért, elszakadási problémák

Ma már ritka az ilyen típusú konfliktus, de az anyósok még mindig úgy érzik, hogy menyeikkel versenyeznek fiaik szeretetéért és figyelméért.

A fiús anyukák sokkal nehezebben szakadnak el már felnőtt korú gyermekeiktől, mint a lányos szülők. Vetélytársat, ellenséget vízionálnak az újdonsült menyükbe, akinek egyetlen bűne, hogy tiszta szívvel szereti az fiukat. Ez egy olyan harc, amit nem a meny-anyósnak kell megvívni, hanem az anyósnak saját magával.

Az elengedési folyamat egy olyan természetes el nem kerülhető esemény az életükben, amit, ha az anyós sikerrel jár, nem ennél a kapcsolatnál, de a következőnél vagy az azt követőnél úgyis meg kell tenni.

Amennyiben viszont túl sokáig feszíti a húrt, és a fiúgyermek esetleg sarkára áll és a szerelmét választja, (ha döntés elé kényszerítik) az az anya fia kapcsolat megromlásához vezethet.

A témában készült leghitelesebb és legviccesebb film az Anyád napja: