Befizetettem a párom egy szabadulószobába, az egyik rejtély megoldásánál felfordult a gyomrom és egy rossz kapcsolatból szabadultam ki

Lujza és párja fél éve vannak együtt. A kapcsolatuk nehézkesen indult a fiúja botlása miatt, ezt végül Lujza megbocsájtotta és azóta úgy tűnt minden rendben. Gyakran randevúztak, most egy szabadulószobára esett a választásuk. Azonban az ott hallottak után Lujza egy dologtól szabadult meg: a pasijától. Most az ő történetét olvashatjátok:

Még mindig fáj, ami történt, de ami bennem van, az inkább a düh. Egy ember élete nem végtelen, tőlem pedig most egy aljas, gonosz férfi elvett fél évet, amit már sohasem kaphatok vissza. Az a baj, hogy én is bolond vagyok: az elején éreztem, hogy egy rosszfiú és tipikusan abba a női hibába estem, amibe sokan előttem és utánam is: hogy meg tudom őt szelídíteni. Egy ideig úgy tűnt, hogy ez működik is, ám egyszer figyelmetlen volt és nekem küldött el egy üzenetet, amit az egyik csajnak szánt, akiről tudtam, hogy rá van állva, de azt nem tudtam, hogy kölcsönös az érdeklődés. A kép amit kaptam elég egyértelmű volt, nem szeretném fejtegetni. Akkor én hatalmas balhét csaptam és ott rögtön kidobtam. Ő esküdözött, hogy nem volt komoly, elcsábult, de engem akar, nem volt semmi, meg a lány erőszakoskodott, ő pedig csak nem akarta megbántani. Mennyi hazugság egy mondatban, igaz? Én mégis elhittem, hogy ő lesz a kivétel. 

Már jó pár hónapja nem volt vita és közeledett a születésnapja: a különleges alkalmat pedig egy meglepetéssel szerettem volna ünnepelni.

Nem árultam el neki, hogy hová megyünk, de tudtam, hogy tetszeni fog neki, korábban említette, hogy szereti az ilyesmit. Amikor odaértünk meglepődött, így visszanézve túlságosan is, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Végig feszült volt, ideges, ezt onnan tudom, hogy olyankor hülye poénokat tol, próbál lazázni, de látszik, hogy be van feszülve. Beszélni akart a dolgozókkal, de én elrángattam, mondtam, hogy minden meglepetés, majd én intézek mindent.

Neki is kezdtünk a rejtvények megoldásának.

Mint a legtöbb helyen, itt is adtak egy walkie-talkiet, hogyha elakadnánk és segítséget kellene kérnünk, akkor azon keresztül tudjuk megtenni. Azt is magának akarta, de mondtam, hogy arról majd én döntök, mert ahogy ismerem vagy itt lennénk 4 órát, vagy ha olyan a kedve mindenhol fél perc után kérné a megfejtést. Elég sokáig nem kellett segítséget kérnünk a megoldásba, kivéve a pálya utolsó részén.

Mintha forró vízzel forráztak volna le a lebukása pillanatában.

Megnyomtam a gombot és feltettem a kérdésem, mire rövid csend után jött a válasz:

Az úriembernek pont tegnap mondtuk meg, amikor a szőke hölggyel ment végig a pályán, ő is tud segíteni.

Kiesett a kezemből a walkie-talkie és meredten néztem rá. Ott helyben adtam neki egy hatalmas pofont, amitől még meg is tántorodott. Szerencsére az ajtókat időközben kinyitották. Kint várt a két dolgozó és hihetetlenül kedvesek voltak: megöleltek. A pasim dühösen rohant ki, de én annyira kiabáltam vele, hogy nem állt le balhézni. Nyilván kitaláljátok ki volt a szőke lány: akinek a kapcsolatunk elején a nem illendő képet küldte. Összetörtem. Az ott dolgozóknak nem tudok elég hálás lenni, hogy megsajnáltak: elmesélték, hogy végig nyalták-falták egymást a feladványok alatt és amikor megláttak, akkor azt mondták, hogy akár az állásuk kockáztatásával is, de nem hagyják, hogy megvezessen. Azóta velük egyébként jóban vagyok és a pasimat megfenyegettem, hogyha egy szót is szól a főnöküknek, akkor én pedig véletlenül elküldöm egy két üzenetét a kis szőkéjének. Akkor is, ha még egyszer keresni mer. Azóta nem hallottam róla, egy szót sem. Még nem állok készen egy új szerelemre, de az biztos, hogyha ennyire a kapcsolat elején sumákol a srác, akkor nem fogok neki második esélyt adni.