Egyetlen kérdést tett fel nekem a hentesünk, a vármegyéből is elköltöztem

Ágota évek óta a családi henteshez jár és mindig ot szerzi be a hozzávalót az ebédhez. Az utóbbi időben sajnos COVID-os lett, ami miatt jó ideig kimaradt a háztartási teendőkből, ám végül ismét ki tudott menni a piacra. Most az ő történetét olvashatjátok.

Évek óta az udvarias kiszolgálás miatt járok oda.

Kezdte Ágota a levelét, majd ezzel folytatta: nem is egészen értem, hogyan mehetett ez az egész ismeretség ennyire félre. A Gáza bácsi mindig is egy közvetlen ember volt, már édesanyámék is nála vásároltak és még nekem is volt szerencsém megérni, hogy ő vezette a kis helyi húsboltot. A mai napig nem tudjuk honnan szerezte az árut, de az mindig kifogástalan volt, friss és fantasztikus ízű.

Kis falu vagyunk mi, Győr-Moson-Sopron vármegyében, a hentes jelenléte az ilyen kis községekben természetes.

Mi nem a nagy hipermarketekből vesszük az árut, de még csak nem is a kisebb, de ugyanúgy multiboltokból. A helyi, kézműves termékeket kedveljük, ezért piacra, környékbéli termelőkhöz, vagy a helyi kisboltokba járunk. Így történt ez azon a bizonyos napon is,

A henteshez igyekeztem, rohannom kellett.

A párom és én vacsora vendégeket vártunk és a főzés egy pontján szembesültem a súlyos mulasztásommal, annyira izgatott voltam az este miatt hogy a hús lemaradt a listáról. Nem volt épp a tűzhely mellett dolgom, így természetesnek tűnt, hogy én menjek vissza, éppen azért, mert a bevásárlást a párom intézte. Én jó ideje nem volta boltban, a Covid teljesen levert a lábamról (csináltam tesztet), de szerencsére már kigyógyultam. Majdnem három hétig voltam otthon és nem kertelek: meghíztam.

A hentes is észrevette ezt, a kínos megjegyzése pedig az egész életemet megváltoztatta.

 Amikor beértem a boltba és meglátott, akkor vidám hangon rikkant fel:

Erzsikém, végre, baba? Hát hogy megcombosodtál. És látom már a pocakot is. Csodálatos. Sugárzó kismama vagy.

A gond csupán annyi volt, hogy nem voltam várandós és a combjaim méretével (vagy legalábbis azzal, hogy ki hogyan látja azt) itt szembesültem először. Teljesen megdöbbentem. El akartam magyarázni Géza bácsinak a női test működését, de nem hagyott rá időt, mondta tovább és vidáman próbált arról győzködni, hogy nincsen semmi baj a testkörfogatommal, de nekem az átlagosnál szorgalmasabbnak kell lennem.

A költözés mellett döntöttük.

Próbáltam nem tudomást venni róla, de annyira felzaklatott az eset, hogy látszott, problémám van és nem is komolytalan. A párom azonnal megkérdezte i történt, én pedig némi győzködés után elmondtam. Soha nem láttam még ennyire dühösnek. Tajtékzott. Hiába kérleltem, bement a henteshez és Gáza bácsi utolsó hajszálait is leüvöltötte.

Tudtam, hogy fontolgatja a költözést, de azt nem sejtettem, hogy aznap hozza meg a végső döntést, de végül így volt, egy ostoba viccnek szánt beszólás változtatta meg az életünket. Ennek már néhány hete és azóta Norvégiában élünk. A szülei és a rokonai még nem heverték ki a hirtelen váltást, nekem azonban rengeteget jelent az, hogy a párom ennyire kiállt az én becsületemért, így a világ végére is elmennék vele.