Felolvasták édesapám végrendeletét és egy ismeretlen nő ült le mellém, mikor a nevén szólították akkor minden amiben hittem elveszett

Melinda édesapja váratlanul elhunyt, ez pedig rengeteg bonyodalmat okozott. Most az ő történetét olvashatjátok:

Tisztelt Szerkesztőség! Köszönöm a lehetőséget, ha élnek vele, akkor esetleg egy tanulságos élethelyzetet szeretnék elmesélni. Ketten vagyunk édestestvérek az öcsémmel és tökéletesnek tűnő családban nőttünk fel. Édesanyám és édesapám hosszú ideig éltek boldog házasságban, mi pedig ezalatt mindent megkaptunk a testvéremmel, amire csak egy gyermek vágyhat.

Édesapám egyik percről a másikra lett rosszul.

Egy családi ebéd után történt, ahol kifejezetten jól éreztük magunkat. Ritkán jövünk így össze. Unokatestvérek, nagybácsik, nagynénik, keresztszülők, mindenki ott volt. Bográcsozás, sütögetés, kedélyes trécselés, aztán pedig mindenki lefeküdt aludni. Apukám pedig nem kelt fel többé. Reggel szembesültünk a ténnyel, amikor már többszöri felszólításra sem reagált apukám és bementünk a szobába.

Tudtuk, hogy van végrendelet.

Az egész család összeomlott. Édesanyám vigasztalhatatlanul sírt, az öcsém pedig amúgy is nehezen viseli az élet megpróbáltatásait, neki nyugtatót kellett beadni. A gyász mindenkit felemésztett. Apám volt a kőszikla, a támasz, mindenki hozzá fordult tanácsért, vitte a hátán a családot. A hiánya pótolhatatlan űr volt.

A temetés megszervezése könnyen ment.

A búcsúztatáson rengeteg ismerős arc volt és néhány ismeretlen is, akivel akkor még nem foglalkoztam. Lement az egész esemény, majd megszakadt a szívünk és nem sokkal ezután közölték velünk, hogy még hátravan valami. 

A végrendelet felolvasása.

Odamentünk az öcsém, az édesanyám és én. A ügyvéd elkezdte felolvasni a papírt és ekkor nyílt az ajtó, egy gyors elnézést kérés mellett megjelent egy nő és egy férfi és leültek a szobában található maradék fotelekre. Ötletem sem volt, hogy mit látok. Végig hallgattuk a felolvasást és végül elhangzott egy név, amit még sosem hallottam. Még ekkor sem gyanakodtam. Nekem mindig azt mondták, hogy apám és anyám az első találkozástól kezdve szerelmesek voltak, egymásban találták meg a másik felüket és ez volt minden, amire vágytak.

A váratlan vendég édesanyámat is felzaklatta.

Én annyira az események hatása alatt voltam, hogy körül sem néztem. Később tűnt fel a nő és a kísérője, jóval azután, hogy felolvasták a nevüket.

A féltestvérem ült ott.

Értetlenül néztem anyámra és rajta ekkor láttam az igazi összeomlást. Valami olyasmi, amikor sejtünk valamit és aztán megbizonyosodunk róla. Elegáns nő volt, nem tett semmilyen árulkodó gesztust. Amikor kimentünk az ügyvéd irodájából még csak oda sem nézett, de tudta, hogy ezzel nem fedheti el az igazságot.

Van két féltestvérem.

Nekem összeállt a dolog, édesapám néhány alkoholmámoros estéjén mesélt egy nőről és két gyermekről, aki fontos volt neki, de sohasem mondta ki azt, hogy vannak testvéreim az öcsémen kívül. Most rettegek attól, hogy mi vár még rám.

A temetés egy igazi megpróbáltatás lesz.