Az anyósom hagyná hogy éhen haljanak az unokái - Teljesen elhanyagolja rokonait a nemtörődöm anyós, egy fillérrel sem támogatja a szerényen élő családját

Teljesen el vagyok keseredve és nem tudom, hogy mennyire jogosak az érzéseim. A férjemmel viszonylag fiatal koromban jöttünk össze és elég gyorsan teherbe is estem. Igazi szerelembaba volt Ákos, de a gondok már a terhességem alatt is megmutatkoztak.

Az anyósom egyáltalán nem vette ki a részét a terhességgel kapcsolatos teendőkből, semmiben sem támogatott. Nem kísért el egyetlen vizsgálatra sem, nem segített bevásárolni, vagy egyáltalán: alig volt kedves szava hozzám.

Nem arról van szó, hogy nem kedvel, a fiával is ugyanilyen hidegen viselkedett világ életében.

Mivel elég rosszul álltunk anyagilag, így az volt a terv, hogy a szülésig nála húzzuk meg magunkat és amikor a pici 1-2 éves lesz, akkor elköltözünk.

Ez ellen semmi kifogása nem volt, tulajdonképpen semmiben sem zavartuk egymást. Megindult a szülés, szerencsére Ákoska gond nélkül a világra jött. Anyósom nem volt bent a kórházban, azt mondta fáradt és nem tud sajnos elindulni velünk, de a kocsit odaadta.

Ez is nagyon rosszul esett. Azt hittem, hogy a szülés után minden megváltozik, hogy az unokája meglágyítja majd a szívét. De nem így történt.

Kikéri magának, ha nagymamának hívjuk, azt mondja ez öregíti őt. Az unokáját nem akarja tisztába tenni, nem dajkálja, nem altatja és nem hajlandó vigyázni rá, hogyha valahova elmennénk a férjemmel.

Bezzeg a fiatal fiúcskákra mindig van ideje, minden héten férfiakkal randevúzik, többször haza is hozza őket, ott, ahol az unokája él!

Szóvá teszi, hogy nem az ő gyereke, nem neki szültük, hanem magunknak. Az utóbbi időben a pénz kérdést is egyre gyakrabban szóvá teszi. Megettem a hűtőből valamit és teljesen kiborult, azt mondta, hogy lakatot fog tenni a hűtőre.

Pépesítettem gyümölcsöt a kisfiamnak és amikor meglátta, akkor is megkérdezte, hogy: nem szeretnéd a saját pénzedből etetni a gyerekedet?

Nekem ez nagyon rosszul esik. Tény és való, hogy sokban támaszkodunk rá, de a környezetemben azt látom, hogy ez normális. A szülők igyekeznek támogatni a fiatalokat abban, hogy a saját lábukra álljanak, itt pedig semmi ilyesmit nem érzékelek.

Nem vásárol rugdalózót a gyereknek, pelenkát, bébiételt, vagy akár csak bármilyen kedves kis játékot, meglepetést.

Hogyan kellene megértetnem vele, hogy ez nincs rendben és hogyan tudnám rávenni, hogy támogasson minket jobban anyagilag?