Az anyósom lop a hűtőmből, a férjem pedig teljesen ellenem fordult ebben a szörnyű helyzetben

Kedves Promotions!

Láttam, hogy többen beírták az ilyen-olyan ügyes bajos történeteiket, gondoltam én is megosztom az enyémet, egyrészt hátha elolvassa az is akiről szó van és így talán elszégyelli magát, másrészt hátha kapok valami hasznos tanácsot.

A férjem anyjáról, tehát az anyósomról van szó. A kedves mama viselkedése az eleinte mézes-mázas, szuperkedves, már már behízelgő stílusból eljutott a teljesen vállalhatatlanig és egyszerűen már az életminőségemet rombolja.

3 éve vagyunk házasok a férjemmel és mint oly sok párnak, nekünk is gondot okozott a lakásvásárlás kérdése. Anyósomék osztatlan közös tulajdonú telken laktak, ahol meghalt a szomszéd és így neki elővásárlási joga volt, amivel élt is: így a segítségükkel hozzájuthattunk egy kedves kis házikóhoz, a férjem pedig örült, hogy a szülei közelében lehet.

Az elején nem is voltak nagy problémák, aztán elkezdődött néhány furcsaság: a fészerünkben van egy nagy fagyasztó, vidéken ez megszokott, mivel általában egyszerre nagyobb mennyiségű húst veszünk például disznóvágás után. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy amikor megyek ki valamiért, mert elterveztem, hogy mit akarok főzni és a tarja, amiben biztos voltam, hogy még van, nem volt ott. Nem használtam belőle egyáltalán, de elsőnek arra gondoltam, hogy talán elfelejtettem.

Majd ez másodjára is megtörtént, ekkor a zöldbabot nem találtam. Eltűnt több oldalas és sorban szembesültem az élelmiszerek hiányával. Mivel rajtam kívül csak az anyósom főz, így gondoltam megkérdezem, hogy esetleg nincs-e köze a dologhoz.

Átmentem és udvariasan bekopogtam, mikor pedig ajtót nyitott, megcsapott a sült hús illata. Vendégei voltak és éppen az oldalast szolgálta fel, amit aznap annyira kerestem.

Megkérdeztem, hogy nem-e véletlen a mi fagyasztónkból vette ki, mire egészen meglepett a válasza:

Nem a tiétek, hanem a miénk, de legjobb esetben is közös. Miattunk lakhatsz itt, ez a minimum, amit megtehetsz.

Teljesen arconcsaptak a szavai. Hazatessékelt, mondván, hogy vendégei vannak, én pedig hazamentem. Rettentően bosszantott a helyzet, így mondtam a férjemnek is, akit teljesen felháborított az eset, azonban nem úgy, ahogy azt én elvártam volna: rámförmedt, hogy hogyan lehetek ennyire kicsinyes, hogy sajnálok az anyjától egy kis húst majd azonnal át is ment rendezni a szituációt.

Nagyon mérges voltam és csalódott.

Egyrészt mardosott a bűntudat, hogy lehet tényleg én reagálom túl? Másrészt sem a férjemtől, sem az anyjától nem számítottam erre a reakcióra.

A rákövetkező napokban minden rosszabbodott, sokkal több élelmiszer tűnt el mint eddig. Anyagi gondok nem állhattak a háttérben és szerencsére az egészségük is remek, így az sem lehetett akadály, hogy nem tudnak boltba menni. Mindenesetre felajánlottam a segítségemet és megkérdeztem esetleg hetente néhányszor elmenjek-e nekik a boltba.

Értetlenül néztek rám, hogy miért kellene? Majd mikor szóvátettem, hogy megint tűntek el dolgok a fagyasztóból, akkor teljesen kikelt magából az anyósom és szinte önkívületlenül kiabált, hogy hogyan merem a saját telkén tolvajnak nevezni, mikor befogadtak engem és lám, kígyót melengettek a keblükön.

Azonnal hívta a férjemet, aki nagyon mérgesen jött haza a munkából és azt mondta, hogy nem bánhatok így az anyjával. Próbáltam rá hatni és elmondani én hogyan érzem magam, de süket fülekre talált a mondandóm.

Végül megmacsakoltam magam és vettem egy lakatot a hűtőre, kíváncsi voltam mi lesz a reakció. Hát... lehetséges, hogy el kell költöznöm. A szerelmem ugyanis azt mondta, hogy nem tud egy ilyen gonosz, rosszindulatú nővel élni, aki ennyire irigy és kért egy kis időt, hogy átgondolja hogyan tovább. Én itt így már nem szeretnék lakni és lehetséges, hogy valóban a válás lenne a legjobb döntés.

Kérlek mondjátok meg, szerintetek is túlreagálom a dolgot?