promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Édesapám ingujja felcsúszott és egy kék foltot láttam meg rajta: nyomozni kezdtem és az igazság borzasztóbb volt, mint amit elbírt a lelkem

Édesapám ingujja felcsúszott és egy kék foltot láttam meg rajta: nyomozni kezdtem és az igazság borzasztóbb volt, mint amit elbírt a lelkem

Borítókép:  Profimédia/Illusztráció
Színes
Kategória fejléc

Minden erejével titkolta, de kiderítettem a legundorítóbb részleteket is.

Diána és édesapja egyik nap beültek kávézni. Amikor édesapja jelzett a pincérnek, akkor inge egy pillanatra felcsúszott, de ez elég volt ahhoz, hogy lánya egész élete romba dőljön. Most az ő történetét olvashatjátok:

Kedves Olvasók! Én kivételesen nem a rossz házasságom, a szemét pasim, a csafa barátnőm, hanem egy sokkal komolyabb dolog miatt írok, amit azt hiszem én sem igazán fogtam még fel. A szüleim mindig példaértékűen neveltek, nem tudok rájuk egyetlen rossz szót sem mondani. Én azonban valahogy mindig éreztem valamiféle titkolózást kettőjük között, amire évtizedekig nem jöttem rá, hogy mi lehet. Mikor beszéltem nekik erről a rossz előérzetről, akkor mosolyogtak és nyugtattak, hogy csak túl élénk a fantáziám. Tulajdonképpen ez a hazugságuk még jól is jött, mert annyit mondogatták, hogy végül szövegíró lett belőlem.

Igyekszem sokat találkozni anyukámmal és apukámmal is, együtt és külön-külön is, ez a bizonyos nap is olyan volt, amikor a családi titok, amit hosszú ideig rejtegettek előlem a felszínre bukott. Édesapámmal kávéztunk és a pincérnő lefelejtette a tejet a presszójához. Ő intett és magam sem tudom miért, talán arra hogy megmozdult, odanéztem: az ingujja éppe csak egy pillanatra csúszott fel, de egy hatalmas kék foltot láttam alatta.

Gyorsan el is igazgatta a ruházatát és mintha egy pillanatra kiesett volna a szerepéből, de aztán újra felvette a mosolyt az arcára és folytattuk a beszélgetést. Bennem pedig valami eltört: tudtam, hogy van valami, valami nagyon sötét és nagyon gonosz, amit nem akarnak nekem elárulni, de megfogadtam, hogy kiderítem.

Szégyellem, de elsőként arra gyanakodtam, hogy az kötélnyom és édesapám valamiféle vad szeretői viszonyba került, így ezen a nyomon indultam el. Elmentem a szomszédasszonyukhoz, aki nagyon megörült nekem. Idősebb féle hölgy, az a fajta, akivel ha eleget csevegsz, akkor nem figyel rá, hogy lakatot tegyen a szájára. Nagyon taktikus voltam: először őt kérdeztem, az unokáiról, a férjéről, régi elékekről, majd szépen lassan átvezettem a témát az én családomra. Kérdeztem, hogy szokott-e látni idegent a háznál, vagy esetleg édesapámnak lett-e új barátja.

Ó drágaságom, Manyika (édesanyám) nem enged át senkit. Annyit veszekednek, hogy azonnal elmenekülne minden vendég.

Veszekednek? Ez új volt nekem. Persze, a szülői vita mindenhol előfordul, na de hogy erről a szomszéd is tudjon? Ez nyílt titok? Ismét a hogylétéről érdeklődtem egy kicsit, a betegségeiről, mit mondott az orvos, majd mikor megint elaltattam a gyanakvását, akkor folytattam a faggatózást. Úgy tettem, mintha a hangos veszekedés nem lenne újdonság és a véleményét kérdeztem arról, ami nálunk, odaát folyik.

Hát, bogaram tudod, szokatlan azt mondom. De ha apádnak így jó... nem tud akkorát ütni az a csepp asszony, hogy nyoma maradjon, nem igaz?

Hatalmasat fordult velem a világ: anyám? Akkorát ütni? Már nem tudtam higgadt maradni, akármennyire is igyekeztem és kibukott belőlem a kérdés: anyám veri az apámat?

A szomszédasszony egy pillanatra összezavarodott, mentegetőzött volna, de nem hagytam: tudni akartam az igazat. És ekkor elmesélte azt a családi titkot, amit sosem akartak nekem elmondani. Az agresszió szinte mindennapos anyám és apám otthonában: csakhogy nem a megszokott módon. Ha édesanyám ideges, apám valamit elfelejt, valamire megkéri, ha szóvá tesz valamit, akkor bizony jön a verés. Apám meg nem üt vissza, hiszen nőket nem verünk.

Megköszöntem a szomszédasszony segítségét és hazarohantam. Mindketten otthon voltak, szemmel láthatóan összezavarta őket a hirtelen látogatásom. Rájuk zúdítottam mindent és azt mondtam, hogy ameddig be nem adják a válási papírokat, vagy el nem mennek terápiára, anyám pedig kezelésre, addig engem többet nem látnak. Ennek már két hónapja. Rengeteget írnak, de eddig azt még nem, amit én hallani akartam. Én viszont tartom magam az elhatározásomhoz.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.