Le akartam buktatni a hűtlen szomszédasszonyomat, mikor rajtakaptam egy életre megbántam az egészet

Egy ideje gyanakszom a férjemre, hogy máshol keresi a boldogságot és arra is nagyon erős volt a gyanúm, hogy ehhez nem nem megy túl messzire. A szomszédasszony mostanában feltűnően jó kedvű, ellenben, amikor engem meglát, akkor lesüti a szemét, mintha szégyellné magát. Így elég gyorsan összeraktam a képet. Megfogadtam, hogy mindenképpen rajtakapom őket és lebuktatom a hűtlenséget.

Egyébként Gizi, a szomszédasszonyom is férjnél van, csak az ő párja kamionos, így elég sokat van távol, gondolom elunta magát a nagy magányoskodásban és egy kis szórakozás után nézett.

A tervem végrehajtása egy szerdai napra esett, a férjem hívott, hogy tovább kell bent maradni a munkahelyén, de siet. Most lebuktatok, gondoltam magamban. Több se kellett nekem, bemásztam Gizi kertjébe és elbújtam az ablak alatti bokorban. Nem tudom mennyit ülhettem ott, de hallottam, ahogy a férjem, Győző  hazaér és leparkolja a kocsit.

Nem értem. Gondoltam magamban és kiosontam, vissza a házba, csak előtte még beugrottam boltba, mintha oda kellett volna kiszaladnom. Pár nap múlva megint jött a telefon, hogy elhúzódik a munkaidő, most Győző munkahelyéhez mentem, hogy megnézzem mit csinál: legnagyobb meglepetésemre éppen egy prezentációt tartott. Kezdtem megérteni, hogy valóban sokat dolgozik és talán dolgoznunk kellene a kommunikáción: aznap este hazajött és elmondtam neki az érzéseimet és megbeszéltük, hogy jobban fogunk egymásra figyelni.

Jót nevetett a szomszédasszonyos incidensen, de aztán mondott valami furcsát: neki is feltűnt, ami nekem, hogy zavarban van a közelünkben és szeretné ő is kideríteni, hogy miért.

Aztán ez el is felejtődött, mikor a konyhaablakból láttam egy pillanatra egy ismerős alakot Gizinél: mintha a nagyfiam mászott volna be a kertjébe. Ösztönösen cselekedtem és elindultam a ház felé. Nem akartam elhinni, hogy bármit is találhatok, vagy láthatok, ez az egész egy félreértés lehet. Hiszen majdnem 25 év van közöttük!

A házhoz érve azonban nem sok kérdés maradt nyitottan: az ablakon benézve egyértelmű volt, hogy mi a vidámság oka. Úgy rohantam el mint a mérgezett egér és azonnal hívtam a férjemet. Bölcs ember az én párom, megnyugtatott, majd amikor hazaért akkor azt mondta:

Hagyd rá anyjuk. Majd kinövi. Vagy nem. De nem a mi dolgunk, nem árt vele senkinek.

Így aztán ebben maradtunk, a viszony pedig a fiam és Gizi férjének a távollétéből adódóan még most is tart és még csak nem is sejti, hogy lebukott.