Hazavittem a páromat bemutatni, ahogy meglátták a szüleim kitagadtak

Patrícia hosszú titkolózás után hazaviszi bemutatni a párját, aminek rettenetes következményei lettek. Most az ő történetét olvashatjátok:

Mérhetetlenül el vagyok keseredve és kilátástalannak látom a helyzetemet. Pár hónapja randizok egy fiúval, aki az élet minden területét tekintve az ideális párom. Imádom kívül-belül, ő is engem, de nem szeretek fejest ugrani egy kapcsolatba, így a bemutatással várni szerettem volna. Azt viszont elmondtam nekik, hogy ismerkedek valakivel és mivel látták, hogy mennyire boldog vagyok, így velem együtt örültek és várták a találkozást. Úgy döntöttem, hogy eljött az ideje és le is beszéltünk egy közös családi ebédet. A párom pontosan érkezett, ajtót nyitottam: csinos volt, tele ajándékokkal és széles mosollyal az arcán lépett be a nappaliba.

Nem akartam elhinni, de a szüleim arca egy pillanat alatt megváltozott. Reméltem, hogy a barátomnak nem tűnik fel a kínos jelenet és nem tudom, hogy észrevette-e, de udvariasan bemutatkozott és az arcán nem látszott nyoma a kínos jelenetnek. Sosem gondoltam, hogy a szüleimben bármilyen előítélet is lenne, így nem tartottam fontosnak elmondani, hogy a párom egy roma fiú. A párkapcsolatunkat ez semmiben sem befolyásolta, az ő szülei azonnal befogadtak, így nagyon szégyelltem magam a szüleim viselkedése miatt.

Egy örökkévalóságnak tűnt az a két óra amit ott töltött. Kiengedtem az ajtón és tudtam, hogy hatalmas vita következik, nem is tévedtem. A szüleim kiborultak és kitagadással fenyegetőztek, én pedig visszavágtam, hogy megyek magamtól is. Összepakoltam és bár próbáltak megállítani, bocsánatkérés nem hangzott el a részükről és még mindig a szakításra buzdítottak. A páromat hívtam miután elindultam, nem lepte meg túlzottan a hívás és felajánlotta, hogy költözzek hozzá. Azóta eltelt két hét és nem kerestük egymást a szüleimmel.

A párom nagy megértő és arra buzdít, hogy béküljek ki velük, előbb utóbb pedig megbarátkoznak majd a helyzettel, de én hatalmasat csalódtam. Sosem néztem volna ki ilyen maradi elveit a szüleimtől és nem tudom, hogyan tudnánk ezen átlendülni. Nagyon hiányoznak és félek, hogy végleg eltávolodunk, de nem fogom elhagyni a szerelmemet, akivel az életemet tervezem. Volt már valaki hasonló helyzetben? Hogyan lehetne ezt kezelni? Nagyon büszke emberek a szüleim, félek, hogy nem fognak többet keresni, de én sem akarok meghunyászkodni.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.