Kellemetlen pillanatban kapcsolt be a hangosbemondó, az egész részlegemet kirúgták még aznap

Bernadett éppen a főnöke irodájában telefonált, amikor ráült annak asztalára. Mondandóját az irodába berohanó üvöltő főnök szakította félbe. Most az ő történetét olvashatjátok:

A múlt héten alig fél óra alatt a világ összes érzelme átfolyt rajtam. Először rettegtem és szó se jött ki a torkomon, aztán nagyon szomorú voltam és zokogtam, végül pedig olyan nevetés kapott el, hogy hazáig kitartott a jókedvem. Titkárnő vagyok egy kisebb gyárszerűségben és a főnök megkért, hogy rendezzek össze az irodájában pár papírt. Van három másik lány, akikkel egy irodában dolgozunk, elég jól elvagyunk, sokat szoktunk beszélgetni, de főleg a munka a téma, meg a nem túl szimpatikus főnökünkről.

A főnök megkért, hogy rendezzek össze pár iratot az irodájában, ami félkézzel is megy (ő is meg tudná csinálni egyébként). Szóval kihasználva az alkalmat felhívtam a pasimat, hogy elmeséljem neki a napomat. Cseverésztünk, beszélgettünk, amikor dolgom végeztével úgy döntöttem, hogy nyújtozok egyet és az asztalra ültem vissza. Ekkor kezdtem belemelegedni a témába és nagyjából (pontosan persze nem emlékszem) ilyeneket mondhattam neki:

Igen, ez a nyomorult megint megkért valami kuli melóra. Hihetetlen. Az egyetlen jó dolog ebbe a szánalmas cégben az, hogy kapok fizetést, meg el tudok fecsegni a kollégáimmal. Múltkor azt találtuk ki, hogy kinyomtattuk a fejét az egyik céges blogba feltett képről és dartsoztunk vele. Fanni (nevezzük így az egyik munkatársamat) meg minden reggel beleköp a kávéjába. Hát Petra (egy másik munkatársam, őt pedig hívjuk így) az ebédjébe. Komolyan néha meg vagyunk döbbenve, hogy mennyire semmit nem csinál. Illetve ez nem igaz: úgy tudom elég gyakran jár fénymásolni az új HR vezetővel. Érdekes, mindent online intézünk, de ők naponta egy órára eltűnnek a zárt fénymásolószobában. Múltkor Dzseni (harmadik kollégámat nevezzük így) kihallgatta őket és aztán részletesen elmesélte.

Ekkor kivágódott az ajtó és a főnököm állt ott, olyan vörös fejjel, amilyet még az életben nem láttam. Először nem jött ki hang a torkán, annyira üvölteni akart, de végül megtalálta a megfelelő orgánumot. Nyomdafestéket nem tűrően kiabált velem és nem értettem mi a baja, egészen addig míg hátra nem néztem az asztalra: bekapcsoltam a hangosbemondót, így az egész cég hallhatta azt, amit egy privát telefonbeszélgetésben akartam csak elmondani.

Gyorsan végiggondoltam miket mondtam, mivel lehetne védekezni, de hát lássuk be, ez veszett fejsze nyele volt, nem volt olyan pontja ennek a három percnek amit ki lehetett volna magyarázni. A panaszkodás még csak csak, de a főnök viszonyát ecsetelni az egész cég előtt... azonnal behívatta a kollégáimat is, de még mindig üvöltött.

Ott helyben megkaptuk a fizetésünket ami arra a hónapra járt és azonnal kidobott minket az épületből, azt mondta, hogy soha többé ne menjünk vissza. Keresztül kellett menni a az egész cégen amikor távoztunk, ilyen szégyenmenetet még sose láttam. Néhány kollága arcán amolyan elismerés, másokén sajnálat féle volt, de a néma megdöbbenés volt a legjellemzőbb. Kint szabadkozva bocsánatot kértem a lányoktól, azonban legnagyobb meglepetésemre nem bánták. Elvileg hónapok óta lépni akartak már, igaz nem így, de megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot és ha bárki referenciát kérne az előző munkahelyről, akkor fedezzük egymást.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.