A szomszédasszonyom áthívott egy kis iszogatásra, de hamar eldurvult a helyzet: olyat kért tőlem, hogy azonnal a templomba siettem

Én és a férjem nagyjából 10 éve lakunk egy kedves szabolcsi faluban, a nevét nem szeretném leírni, mert elsüllyednék a szégyentől ha esetleg bárki ránk ismerne. Illetve a történtek után még a költözést is fontolóra vettem. Katolikus neveltetést kaptunk mind a ketten, járunk templomban és nem élünk különösebben kicsapongó életet. A férjem előtt két másik fiúval kerültem közelebbi kapcsolatba, ő pedig egy lánnyal járt előttem. A családjaink szeretik egymást, örültek a kapcsolatunknak és mi is tudtuk, hogy megtaláltuk egymásban az igazit.

Itt a faluban mi fiataloknak számítunk, a harmincas éveink elején vagyunk, nincs sok ember, akivel tudnánk barátkozni, de azért a lehetőségekhez mérten igyekszünk aktív tagjai lenni a közösségnek. Éppen emiatt örültünk, mikor kiderült, hogy megvették a mellettünk lévő házat és éppen egy korunkbeli pár költözött be.

Átmentünk őket üdvözölni és azonnal megvolt a szimpátia. Kicsit harsányabbak mint mi és nagyvilágibbak, de kellemes és izgalmas történeteik vannak. Hosszúra nyúlt az este, borozgattunk, ettünk, társasjátékoztunk és megbeszéltük, hogy ezt megismételjük.

Így is történt és a következő hetekben sok időt töltöttünk együtt. Végre egy kis élet költözött a faluba és lettek barátaink.

Az egyik este megbeszéltük, hogy külön-külön is szeretnénk szórakozni, így a fiúk lementek a kocsmába, én pedig átmentem újdonsült barátnőmhöz és ismét előkerült két kellemes üveg bor. Ahogy fogyott a bódító nedű, mi is egyre oldottabbak lettünk, titkokat meséltünk, pusmorogtunk, nevetgéltünk.

Aztán történt valami. A szomszédasszonyom a combomra tette a kezem és azt kérdezte, hogy nem megyünk-e be a hálóba, hogy még jobban megismerkedjünk egymással. Egy pillanat alatt kijózanodtam a kérésétől. Reméltem, hogy csak félreértettem valamit, esetleg mutatna ott egy bútort, egy ruhát, vagy bármit, de a tekintete egyértelműen sugallta, hogy mire gondolt.

Én azonnal felpattantam és dühtől kipirult arccal elmondtam neki, hogy szégyellje magát, mindketten férjes asszonyok vagyunk és egyébként is: mit képzel? Szemmel láthatóan meglepődött és legnagyobb meglepetésemre hirtelen ő is hangnemet váltott:

Kikérte magának a kioktatást és azt mondta hitegettem, meg csábítgattam és szégyelljem magam, mert ez az igazán bűnös dolog, nem a kíváncsiság.

Én azonnal kiviharzottam és a templom felé vettem az irányt, hátha még bent találom a papot. Meggyóntam, ami történt, az atya is csak döbbenten hallgatott és a férjemmel is beszéltem, ahogy hazaért. Szerinte túlreagálom az esetet, kozmopolita, nagyvárosból érkezett emberekről van szó, ott lazább az erkölcs, mondta.

Nagyon mérges voltam rá, hogy nem állt ki mellettem, de végül megbeszéltük a dolgot. Mivel a kertünk egyik oldala közös, így nem tudom őket elkerülni és a szomszédasszonyom direkt bosszant: csókokat dobál, meg a száját nyalogatja. Már ki se merek menni a kertbe. Szeretném meghirdetni a házat és ezt az egészet magam mögött hagyni: fogalmam sincs hogyan keveredhettem egy ilyen szörnyű helyzetbe és hogyan feltételezhettek rólam házasságtörést.