A férjem szeretkezés előtt három szót mondott nekem: soha többet nem voltunk együtt és már új párom van

Hanna mesélte el nekünk válása tragikus történetét, ahol a kapcsolatának vége mellett a legjobb barátnőjével is rengeteg dolgot kellett megbeszélnie:

Még most is könnyek között írom a soraimat, annyira hihetetlen ez az egész nekem. Kislánykorom óta menyasszony és feleség szerettem volna lenni, egyszerűen ilyen az egész természetem. Nem vonzott különösebben soha a karrier, mindig volt munkám, de összességében egy otthon szerettem volna, egy erős férfit, akinek a tökéletes hátországa lehetek a finom süteményeimmel, a főztömmel, a gondoskodásommal. Egészen hihetetlen, de amikor már a rengeteg kudarcba fulladt randi után teljesen elkeseredtem az élet egy kávézóban az utamba sodorta Andrást. András egy tipikusan jóvágású, üzletember kinézetű, határozott férfi volt, aki szó szerint és átvitt értelemben is lesodort a lábamról. A véletlen találkozásból randi, kapcsolat, szerelem, eljegyzés és házasság lett.

A történethez hozzátartozik, hogy életem egy másik fontos szereplőjéről is meséljek: Andi a legjobb barátnőm, a szöges ellentétem, sokszor nem is tudom mi tart még össze minket, azon kívül, hogy testvérekként szeretjük egymást. Andi exhibicionista, totálisan elvont, zenél, a pasikat váltogatja és egy dolog érdekli: hogy befutott legyen a művészvilágban. Minden eddigi férfi, akivel valaha is kicsit komolyabb viszonyom volt, megismerte Andit, hiszen mint írtam, családtagomként szeretem. Így volt ez Andrással is. A boldogító igen kimondása után is gyakran összejártunk, Andi néha hozott pasit, néha nem, sokszor nevettünk a szeleburdi hozzáállásán és András sem pártolta ezt a fajta kicsapongást. Szerette a békés, otthonteremtő énemet, ahogy ő fogalmazott.

Aztán teltek az évek és teljesen természetes módon közöttünk is kicsit kopott a szenvedély. Én nyitott voltam még mindig arra, hogy együtt legyünk, bizonyos körülmények között arra is, hogy új dolgokat próbáljunk ki és András is úgy tűnt, eléldegél ebben az állapotban. Aztán egyik este minden megváltozott. Éppen készültünk összebújni amikor csókolózás közben rám nézett, beletúrt a hajamba és azt mondta:

Bevehetnénk harmadiknak Andit.

Először fel sem fogtam mit mond, azt hittem egy rossz vicc, egy félresikerült poén, tréfa, de nem: a szemébe nézve láttam, hogy őszinte választ vár. És kapott is. Az én lelkemnek ez egy késszúrás volt, nem tudtam volna így vele élni tovább. Az értékítéletem szerint ez egy lehetetlen kívánság volt és egy percig sem teketóriáztam, azonnal a válás mellett döntöttem. Tudom, hogy ez a felállás egy közös megegyezés alapján létrejövő dolog és nem klasszikus megcsalás, de nem bírtam elviselni a tudatot, hogy mást is kíván rajtam kívül. Láttam, hogy nagyon megijedt, próbálta menteni a menthetőt, de nem volt mit.

Azonnal elköltöztem és elkezdtem gondolkozni hogyan építhetném újjá az életem. Felhívtam Andit is, akit megkértem, hogy jöjjön oda ahol vagyok és őszintén kifaggattam: volt e közöttük bármi, tette-e bármi gyanúsat a (volt) férjem, érzett-e ebből bármit. Döbbentem meredt rám és már a feltételezést is kikérte magának. Láttam, hogy mérges és egy pillanatra én is elszégyelltem magam, hogy egyáltalán felmerült bennem bármi. Kitört belőlem a sírás, ő pedig vigasztalt. Andrásnak azóta nem vettem fel a telefont és hallani sem akarok róla. Ha neki nem elég, amit adok, akkor nagyon sajnálom, de az elveimet nem adom fel. Egyszer hibázott, de akkor végzeteset. Így most közel a negyvenhez, újra az igazit kerestem, valakit, aki a barátnőmre úgy néz rá, hogy fel sem tűnik neki, mennyire csinos és cserfes nőről van szó. És szerencsére, irónikus módon ismét egy kávézóban meg is találtam Tibort, aki visszaadta a hitem a férfiakba, a nőiségembe és a kölcsönös, csak kettőnket érintő szerelembe.