Különös zajt hallottam a szekrényből, amikor hazaértem: körülnézve azonnal leesett mi történt, édes bosszút álltam az árulásért

Olivér területi képviselőként dolgozik egy jó nevű cégnél. A busás kereset azonban lemondásokkal is jár: több esetben napokig távol kell lennie az otthonától, ez pedig megviseli a feleségét. Egyik alkalommal aztán úgy gondolta meglepi őt, ám a hidegzuhany végül az ő nyakában landolt. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Sziasztok! Még elég friss a seb, de megpróbálom úgy előadni, ahogyan majd pár év múlva mesélni szeretném, amikor már nem fáj baromira. A feleségemmel két éve házasodtunk össze, előtte két évig alkottunk egy párt. Szerintem kifejezetten jól működött a mi kis duónk, az alapoktól építettük fel az életünket. Kis albérletből nagyobba, majd még nagyobba és most már egy igen jó nevű lakóparkban élünk, a Római-part közelében. Ezt viszont úgy engedhettük meg magunknak, hogy én elvállaltam egy igen magas pozíciójú munkát, ami több felelősséggel és több időráfordítással jár, viszont majdnem háromszor annyi pénzt tudtam hazaadni. Az elején úgy tűnt ezt elfogadja, de amikor sűrűsödtek az üzleti utak, akkor láttam rajta, hogy nem igazán tetszik neki a gyakori távollétem. Ezt, mint a legtöbb férfi tette volna, pénzköltéssel próbáltam orvosolni.

Mikor otthon voltam, akkor elhalmoztam ajándékokkal, minden róla szólt, gyönyörű helyekre vittem és amire csak ránézett, azt megkapta. Így rendeztek be az otthonunkat is: egy méregdrága designer szekrénysort választott a hálóba, egy kisebb vagyont fizettem ki érte, de nagyon örült neki. Jókor is jött a vásárlás, ugyanis megint el kellett utaznom, viszont most mintha jobban fogadta volna, kifejezetten vidámnak tűnt, azt mondta, hogy majd elfoglalja magát. A tárgyalásaim jól sikerültek, így el tudtam indulni és korábban értem haza. Alig vártam, hogy meglepjem, beléptem a lakásba és szólongatni kezdtem. Amikor elém állt, akkor furcsán zavartnak tűnt és egyből javasolta, hogy menjünk el valahova. Nekem más terveim voltak, így marasztaltam és miközben pakoltam le a cuccaimat meghallottam a ruhásszekrényből valami furcsa, motoszkáló hangot. Szépe lassan lenéztem az ágy alá, ahol egy alsónadrág volt eldobva. Ránéztem a feleségemre, aki halálra vált arccal állt előttem.

Majd a szekrényre vándorolt a tekintetem. Lassan elindultam felé. Ráfordítottam a kulcsot és zsebre tettem. Tudtam, hogy nincs hozzá másik, szóval ha ki akar jönni az, aki bent van, akkor bizony ki kell törnie a szeretett feleségem szeretett szekrényének az ajtaját. Megfogtam a cuccom és kisétáltam a lakásból. Búcsúzóul annyit mondtam, hogy 3 nap múlva hazajövök, amikor eredetileg kellet volna, mivel nem szeretek zavarni. Az utcán aztán bevallom kifolyt a könnyem és dühös is voltam. Az én időmben még a férfiak nem elbújtak a szekrényben, hanem férfiasan odaálltak és akár még egy két gyomrost is adtak egymásnak. Ez a gyáva senkiházi meg képes volt elbújni a milliós szekrénybe.

Beültem a kocsiba és elmentem egy hotelbe. Titkon reméltem, hogy kapok valami üzenetet a feleségemtől, hogy bűnbánóan vár majd haza, hogy megbeszéljük, hogy hiányzom neki, hogy nem távolodott el tőlem végleg. Komolyabban kellett volna vennem, mikor azt mondta magányos. Tartottam a szavam és három nap múlva hazaértem, ismét... az üres lakásban. A kitört szekrényajtó előtt egy üzenet állt:

Az én szerető, drága, munkamániás férjemnek, aki remélem hamarosan megdöglik.

Azóta hiába kerestem, nem reagált, a telefonját pedig egy válóperes ügyvéd vette fel. Lehet, hogy aznap ott kellett volna maradnom megbeszélni a történteket, mert így örökre elvesztettem.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.