Váratlanul érte a férjet a felesége közös életüket rombadöntő kirohanása, végül mégis a nő járt pórul: térden állva könyörgött, de már nem lehetett visszacsinálni

A mesélő a Redditen megosztott történetét azzal kezdi, hogy mindenki fogadja meg jó tanácsként: amikor minden rendben van, ne váljon el a párjától senki feleslegesen. Természetesen abban az esetben, ha bántalmazásról, fenyegetésről vagy a gyermekek bántalmazásáról van szó, akkor mindenképpen lépni kell, az ő példájában azonban nem volt ilyen. Aki a történetet inkább meghallgatni akarja, az angolul ezen a videón keresztül teheti meg:

A mesélő elmondta, hogy 8 éven keresztül volt együtt a férjével, ami javarészt jól telt és négy gyerekük született ez idő alatt. Nagyjából 5 évvel a kapcsolat kezdetét követően a mesélő előléptetést kapott, ekkor pedig valamilyen oknál fogva a fejébe vette, hogy a férje lehúzza őt, illetve visszatartja a további sikerektől és egy jobb élettől. Mint fogalmazott, sosem úsztak a pénzben, viszont az előléptetésének köszönhetően többet keresett, mint férje, ráadásul gyakran túlórázott, miközben a férjének a munkaóráit csökkentették. Ebből fakadt az, hogy a férje sokkal többet volt otthon, miközben a mesélő már akkor ért haza, amikor már éppen feküdtek a gyerekek vagy már le is feküdtek, viszont az feltűnő volt, hogy apróságokkal probléma merült fel: volt, hogy még éhesek voltak a gyerekek lefekvéskor, olyan is előfordult, hogy nem mosogatott el a férje. Ez viszont elég volt arra, hogy onnantól a mesélő minden apróságon kiakadjon vele kapcsolatban, a férj pedig mindig azzal védekezett, hogy nem egyszerű mindig otthon lenni, ez pedig csak tovább hergelte a feleséget.

A következő néhány év egyre nehezebb lett, a mesélő munkaórái nem rövidültek, a férjének pedig változó volt, hogy mikor tud teljes állásban dolgozni. Elismerte a mesélő, hogy amikor a férje javasolta, hogy tud pár extra órát szerezni, akkor elkezdett panaszkodni ez miatt, hogy nincs eleget itthon, amikor viszont többet volt otthon, akkor meg azért ment a panaszkodás – amikor a férje erre rávilágított, akkor pedig a mesélő csak annyit közölt, hogy „oldja meg”. Egy idő után már a mesélő ezt tudatosan csinálta, hogy ez rosszul essen a férjének, nem érdekelte egyáltalán, hogy ezzel megbántja őt. Nagyon erős ellenérzések alakultak ki benne a férjével kapcsolatban, elkezdett eltávolodni tőle, amikor ebből vita kerekedett, akkor mindig csak azzal reagált, hogy „ha nagyon akarná, megoldaná, hogy boldog legyen”.

Ez volt a hivatkozási alap a feleségnek akkor is, amikor egy másik férfival kezdett el beszélgetni, ismerkedni a munkahelyen. Mint fogalmazott, tisztában volt azzal, hogy ez nem helyes, de úgy érezte, végre van valami izgalom az életébe, amit nem érzett már évek óta a férje mellett. Egy esetet is felidézett: egyszer egész jó időben ért haza a munkahelyről, a férje pedig teljesen kitakarított, vacsorát is főzött és még egy filmet is kiválasztott, hogy együtt tudják nézni – erre régebben teljesen elolvadt volna a mesélő, most viszont csak felidegesítette, ezért eljátszotta, hogy beteg. Mindeközben viszont rosszul éreztem magát, hogy ezt teszi a férjével, viszont ez miatt meg a férjére kezdett haragudni, hogy emiatt rosszul érzi magát, végezetül ezért a kollégájával kezdett beszélni.

A mesélő gonoszsága ezután pörgött fel igazán: az esetet követően hónapokon át a férj egyszerűen nem tudott jót tenni. Minden egyes dologba belekötött a mesélő, amibe csak tudott, a férje pedig a bánásmód miatt sokszor kiakadt, ám addig piszkálta ilyenkor is a férfit, míg ő kért bocsánatot. Napi szinten mentek a kötözködések, veszekedések, végül pedig kiderült az is, hogy mellékkapcsolata van a nőnek, ami teljesen összetörte a férjét. Maga a mesélő mondja ki, hogy akkor döntött a válás mellett, amikor a férfi a padlón volt: még érezte is, ahogy a férje szíve összetört, de nem érdekelte. A férj még így is megpróbálta megoldani a helyzetet, azonban ez nem sikerült, a mesélő kötötte az ebet a karóhoz, még annak ellenére is, hogy egyébként a másik férfival már nem is nagyon beszélt.

A nő elismerte, hogy érezte a férje próbálkozásait, de mindenféle ürügyre hivatkozott még a saját fejében is, hogy miért ne értékelje azt és miért szemétkedjen vele. Mint mondta, egyetlen dolog volt, amivel talán ki tudta volna elégíteni, ha olyan munkát talál, amivel el tudja tartani a mesélőt, de ez nem történt meg. Elismerte azt is, hogy nem segítettek neki a különböző internetes fórumok, ahova a saját szemszögéből posztolt, és sokan egyet is értettek a véleményével, gyakorlatilag egy véleménybuborékot kreált maga körül, ami végül a váláshoz és az elhidegüléshez is vezetett. Mint mondta, a válás elég simán ment, és bár a férje összetört, ő egy hihetetlen szabadságot érzett, ami tartott egészen néhány hétig, amikor elkezdtek felmerülni az első problémák.

A nő a nagy szabadság közepette annyira elhanyagolt mindent, hogy már tiszta ruhája se nagyon volt, tiszta edénye sem maradt és a szemetet sem vitte ki napokig. A gyerekek közben szenvedtek, a legidősebb egyenesen abbahagyta a kommunikációt vele és inkább az apjával akart lenni, amihez a többiek is csatlakoztak. A munka sem ment annyira, a nő boldogsága halványult, így elkezdett újra kommunikálni a férjével, elsősorban az miatt, hogy megosszák a gyerekneveléssel kapcsolatos feladatokat. A férfi ráadásul még most is egy angyal volt vele, mert amikor átment a házába, mindig elmosogatott és kivitte a szemetet is, tisztaság fogadta őt, amikor a munkából hazaért, amit eddig nem becsült meg.

A mesélő végül elment egy randira néhány hónap után, de ott olyan bűntudata lett, hogy a randi közepén hazament. Végül egy pszichológusnál kötött ki, ahol minden elmesélt és ott kellett rájönnie, hogy egyáltalán nem volt igaza, hiába próbálta azt bizonygatni. Minden, amiben addig hitt, összetört, nem volt igaza, hiba volt hallgatni a válást biztató szavakra, ráadásul nagyon fájdalmas volt, ahogyan erre rájött. Rengeteget sírt ez miatt, elképesztő bűntudatot érzett, mert rájött, hogy volt férjének bizony megvoltak a hibái, de a saját hibái sokkal nagyobbak voltak, hiába próbálta bizonygatni ennek ellentétét.

Néhány héttel ezt követően, amikor a férje éppen el akarta menni, a mesélő odalépett hozzá és felhozta félve a témát, hogy összejönnének-e újra – a férfin viszont a teljes megtörtség jött ki, könnybe lábadt a szeme, és elmondta, hogy nem hiszi, hogy jelenleg erre képes lenne. Azt mondta a mesélőnek, hogy annyira sok volt a fájdalom és olyan hosszú ideig tartott, hogy attól fél, ha újra összejönnek, folytatódik ugyanez. Azt mondta, hogy mindig reménykedett abban, hogy rájön a mesélő a hibájára, de ez nem történt meg, és már nem biztos benne, hogy meg tud-e bízni benne valaha.

A mesélő azzal zárta, hogy egyáltalán nem hibáztatja ezért volt férjét, gyakorlatilag egy olyan férfit pusztított el, aki csak jót akart neki. Elvette a gyerekeitől az apjukat, egy nagyszerű apát, ami miatt szintén bűntudata van. Mi több, a nagy szabadságvágyból az lett, hogy egy pszichológus kanapéján töltötte ennek az időnek a nagy részét. A posztját azzal zárta, hogy senki ne fogadjon meg tanácsot az interneten, ha válásról van szó és mindenki adjon a házasságának még egy esélyt, amíg lehet.