Szörnyeteget neveltek lányukból a szülők, pszichiátriára küldték, miután teljesen kikészítette testvérét

Egészen hihetetlen történetet osztott meg egy Black-sheep-B-Boy nevű felhasználó Redditen a r/entitledpeople nevű közösségben, amelyben bemutatta, hogyan kezdték folyamatosan előnyben részesíteni a kishúgát a szülei egészen addig, ameddig ő ezt teljesen megelégelte és összetört miatta. Ami azonban ezután következett, arra valószínű ő sem számított, sokkal nagyobb támogatást kapott a családjától, mint azt valószínű gondolta.

A mesélő leírta kezdésnek, hogy jelenleg 18 éves és van egy nála 10 évvel fiatalabb kishúga, aki nagyon nehezen jött a világra: édesanyja veszélyeztetett terhes volt, annak is fennállt a kockázata, hogy mind a baba, mind az édesanya életét veszti, de végül sikeres lett a szülés. A traumatikus élmény viszont ahhoz vezetett, hogy szürreális mértékig védelmezők lettek a kislánnyal kapcsolatban, valamint mindent megengednek neki, amit csak lehetett, miközben a mesélőt egyre inkább ignorálták, ami egy borzalmas folyamatot indított el.

Szülinapokkal kezdődött

Az egyik ilyen kiemelkedő jele ennek az volt, hogy a mesélő 11. születésnapjától kezdődően a szülei azt kérték tőle, hogy had fújja el a születésnapi tortájának gyertyáit a kishúga. Erre az volt az indok, hogy mindig sírt, amikor látta, hogy a mesélő tortája nem az övé és kedvezni akartak a kis lelkének. Nyilván ezt a mesélő nem akarta engedni, de a szülei addig piszkálták, míg bele nem ment, mondván, majd újragyújtják neki a gyertyát és ő is elfújhatja. Ez azonban a mesélő legnagyobb pechére szokássá vált az elkövetkező szülinapokon, mint ahogyan az is, hogy a kishúga is kapott ajándékokat a szülinapokon, miközben a mesélő nem kapott ajándékot a kislány születésnapján – erre pedig az volt a magyarázat, hogy ő fiú, a fiúknak pedig nem kell az ilyeneken annyit aggódniuk. Egy idő után már a helyet is a húga választotta ki a saját születésnapjára, így az a helyzet alakult ki, hogy a mesélőnek nem igazán volt önálló bulija, míg a húgának kettő.

A mesélő életének más szegmensében is megjelent azonban ez a probléma, gyakorlatilag nem tudott úgy programot szervezni, hogy abban bármilyen akarata is megjelenjen, ha a húgának nem tetszett, megvétózta és már nem is volt program. Itt az lett a probléma, hogy nem csak a szüleinek forgott az élete a kishúga körül, hanem rákényszerítették, hogy az övé is akörül mozogjon. Amikor a mesélő rájött, hogy számítógépes játékok közben, ha bezárja magát a szobájába, relatíve békén hagyják, akkor pedig többször fordult elő az, hogy a szülei követelték, hogy távolítsa el a lakatot és adott esetben engedje be a húgát. Még az is előfordult, hogy a húga akkor nyitott be a szobába, amikor a mesélő meztelen volt és ezért is őt tolták le a szülei, csak akkor jöttek rá, hogy nincs igazuk, amikor ezt részletesen elmagyarázta nekik.

Nem meglepő módon a kislány egyfajta „hercegnő komplexusba” nőtt bele a folyamatos elkényeztetés miatt, elég parancsolgató lett és a mesélőre is sokszor úgy tekintett, mint a személyes inasára, akinek folyamatosan utasításokat adott. Mivel a mesélő ezt nyilvánvalóan többször megtagadta, a kislány sírva panaszkodott a szülőknek, akik az ő pártját fogták. A szülők több alkalommal is felbéreltek bébiszittert a kislány mellé, közülük többen is egyszerűen elmenekültek, mert nem lehetett bírni a lánnyal és sokszor a mesélőtől várták azt, hogy minden idejét a kishúgával töltse. Ez miatt többször is hatalmas veszekedések alakultak ki, a mesélő állítása szerint odáig romlott a kapcsolat, hogy már egyes időszakokban alig beszéltek egymással a szüleivel – ennek ellenére volt arcuk azt mondani, miután a mesélő elballagott a középiskolából, hogy nekik köszönheti azt, hogy idáig eljutott. Az ünneplés természetesen olyan helyen zajlott, ahova a kishúga szeretett volna menni, hiába nem róla szólt a nap.

Ennyi volt

Hosszú évek feszültsége ezt követően a mesélő 18. születésnapján, egy júliusi napon tört fel és robbant be mindenki előtt. A forgatókönyv szinte ugyanaz volt, mint az elmúlt években, csak még pofátlanabbul a szülők részéről: egy kifejezetten kisgyerekeknek való étterembe mentek, ahol rossz minőségű pizza és kölyköknek való játékok voltak, nem a mesélő kedvenc éttermébe, ráadásul mindenki körülötte fele olyan idős volt, mint ő. Amikor eljött a torta ideje, a szülei kihoztak egy olyan tortát, ami rózsaszín volt és fehér virágokkal volt díszítve – bár kétségtelenül a mesélő neve volt rajta, egyértelmű volt, hogy egy lánynak való torta volt. Hogy tetőzzük a pofátlanságot, a szülei ráadásul egyből a kislányhoz vitték, nem az ünnepelthez, és a kislány el is fújta elsőként a gyertyákat ismételten.

Ez volt az a pont, ami közel 10 év traumáját és felgyülemlett haragját kirobbantotta, ez a pillanat, és a mesélő a 18 éves születésnapja kellős közepén hisztérikusan bömbölni kezdett az egész család előtt, majd rázúdított válogatást nélkül mindent a családra, ami az évek alatt összejött. A mesélő kirohant az étteremből, ahonnan több családtag követte, ahol többen bocsánatot kértek, ugyanakkor azt állították, hogy fogalmuk sem volt arról, hogy ez őt zavarja. Nem meglepő módon rájuk förmedt, hogy már mégis hogyan ne zavarná őt és szívszorító módon fogalmazta, hogy pontosan mi bántotta őt az adott helyzetben:

„Széttártam a karom és mondtam: nézzétek, hol vagyunk? Ez a hely úgy néz ki, mint ahol a ballagásom és a szülinapom tölteném? Én csak a másik gyerek vagyok, miközben a húgom kap mindent, senki nem állt ki mellettem. Még a barátaim sincsenek itt, mert a szüleim nem hívják már őket, amiért felszólaltak, hogy a húgom fújja el a gyertyákat. 365 nap van egy évben, annyira nehéz lenne egyetlen olyat adni, ami rólam szól és nem róla? Ehelyett még engem kezelnek egy elkényeztetett, kapzsi hólyagként, amiért saját szülinapot akarok”

A mesélő apja ezután is még őt akarta támadni azzal, hogy mekkora jelenetet okozott, felzaklatta az édesanyját és elrontotta a kishúga pillanatát, ráadásul most mindenki azt hiszi róluk, hogy rossz szülők. Nos, a mesélő ezt meg is erősítette ordítva, hogy nagyon rossz szülők, de szerencséjére a család most már mellette állt, gyakorlatilag mindenki rávetette magát az édesapjára, majd az édesanyját is mindenki keresetlen szavakkal illette, amiért így bántak a mesélővel. Mindketten teljesen megsemmisültek. Érződött azonban, hogy nem teljesen érzik magukban a hibát, ugyanis csak többször unszolásra kértek bocsánatot a mesélőtől és ígérték meg, hogy most már egy szülinap sem fog róla szólni, megpróbálják újracsinálni, amit elrontottak. Ebből újabb veszekedés lett, ugyanis kitört a mesélőből, hogy ezt már nem lehet újracsinálni, 8 évet vettek el az életéből ezzel a favorizálással és mielőtt a szülők nagyon védni kezdték volna a saját álláspontjukat, mindenki lecsitította őket, hogy a mesélőnek bizony abszolút igaza van.

Hogy ez idő alatt hol volt a kishúga? Teljesen egyedül ette a születésnapi tortát, amit a szülők egyébként azt követően szolgáltak fel neki, hogy a mesélő sírva kiviharzott. Ráadásul a kislány óriási parádét rendezett, miután közölték vele, hogy a mesélő ajándékait nem tarthatja meg, így például a 18. születésnapjára adott új okostelefonját is a falhoz vágta és tönkretette, mert nem tarthatta azt meg.

A mesélő a nagyszüleihez ment ezt követően, és továbbra is nagyon feldúlt volt, ami érthető. A szülei próbáltak is békülni, de valamilyen szinten nem is, inkább a családi nyomás volt az, ami relatíve hatásos volt náluk. Egy hét eltelt és a nagyszülei meggyőzték a mesélőt, hogy menjenek el a vacsorázni és kiderült, hogy a szülők egy teljesen új, valódi meglepetésbulit szerveztek végre valahára – noha ez sem teszi semmissé 8 év favorizálását, de kezdésnek nyilván nem rossz. Rendes torta volt, 18 gyertyával, egy szalag a mesélő nevével, rengeteg olyan dolog, amit ő szeret és egy olyan dolog sem, amit a kishúga. A kislány egyébként a szülinap alatt látványosan rosszul érezte magát, amikor a mesélő elfújta a gyertyáit, akkor pedig fülsüketítően kezdett el sikítani, mert nem róla szólt a pillanat, amely miatt a szüleinek ki is kellett vinni egy időre őt a buliról.

Bentlakásos iskola, majd pszichiátria

A mesélő végül megkapta az okostelefonját is, de ez még nem minden: egy saját autót is kapott! Ez egy öreg fehér Volvo volt, amit a nagyapja szerzett neki és szerelte össze, és amikor ez tudatosult a kishúgából, újabb fülsüketítő sikolyt eresztett el, majd követelt egy ugyanilyen autót – noha ekkor mindössze 8 éves volt. Nem meglepő módon a mesélő rögtön élvezni is kezdte az autóját, azonban néhány nap múlva sokkoló dolog történt: a kishúga fogott egy kalapácsot és betörte úgy a két oldalsó ablakot, valamint a szélvédőt, hogy vezethetetlen lett a kocsi. A szülőknek még sikerült akkor megállítani, így több kárt nem csinált, de a kislányt teljes levetkőzte emberi mivoltát, sikoltozott és gigantikus hisztit csapott le. Nem véletlen, hogy a szülők ekkor is kaptak hideget-meleget, mivel egy olyan kislányt neveltek, aki mentálisan képtelen felfogni azt a tényt, hogy valakinek lehet olyan tárgya, ami nem az övé.

Nagyapa is nagyon mérges volt, nyilván azért, mert rengeteg munkája volt az autóban, viszont az apukának ez volt az utolsó, aminél belátta, hogy lépni kell: eddig tartott az elkényeztetés, bentlakásos iskolába küldik a kislányt. Ezt az anyuka nehezen fogadta, úgy sírt emiatt, mint egy kisbaba, nem akarta ezt engedni, de apuka sem örömmel tette ezt, még ekkor sem érződött rajtuk igazán, hogy felfogják felelősségüket. Nem volt azonban más választás és a mesélő legnagyobb örömére a húga borzasztóan rosszul viseli ezt az iskolát: gyűlöli a ruhákat, gyűlöli a szabályokat, folyamatosan hazugságon kapják. A szülők megpróbálták néhányszor meglátogatni a kislányt, ő azonban folyamatosan kiabál velük, amiért arra a helyre jutották.

Egy későbbi frissítésben a mesélő aztán kifejtette, hogy a kishúga sehogy sem tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy ő bentlakásos iskolában lakik és már nem elkényeztetett többet, számos dolgot megpróbált annak érdekében, hogy kirúgják őt onnan. Hazudott, balhét kevert, egyszer még éhségsztrájkba is kezdett, ami két napig tartott, majd ezután a büfében nasit és cukorkát követelt, azonban ezt megtagadták tőle, mivel a korábbi étkezése miatt kissé elhízott volt a korához képest és gyerekorvosok is közölték, hogy a jövőben akár cukorbeteg is lehet. Pedig elképesztő dolgokat engedett meg magának az elkényeztetett korszakban, például gumimacikat szórt a krumplipürére, mert csak így volt hajlandó azt megenni. Ráadásul több alkalommal a többi bentlakó lánnyal is összeveszett, parancsolgatni is próbált nekik, ami miatt egyszer alaposan el is verték. Mentálisan egyszerűen felfoghatatlan volt számára, nem mindenki ugrál úgy, ahogy ő fütyül és még ezek az esetek sem mutattak rá számára arra, hogy ő a hibás.

Nem nagyon változott az idő alatt, hogy bentlakásos iskolában volt, egy év alatt csak annyit sikerült elérni, hogy valamivel jobban tudja kezelni azt a gondolatot, hogy nem ő a világ közepe. Az akciói, amivel ki akart jutni az iskolából, azonban egyre rosszabbá váltak: volt, hogy saját magát bántalmazta. A legemlékezetesebb eset viszont az volt, amikor a büféből valahogy sikerült egy kést lopnia és azzal fenyegetőzött, hogy megvágja magát, ha nem adnak neki édességet és nem viszik őt haza. A büfében összekapartak valamennyi édességet, viszont így is félrement a dolog, mert egy ponton megcsúszott, leesett az asztalról és kórházba került: ekkor viszont már az iskolának is annyira elege lett belőle, hogy közölték a szülőkkel, nem akarják, hogy visszajöjjön.

Ennek viszont az lett az eredménye, hogy a bentlakásos iskolánál is rosszabb helyre került: egy pszichiátriára. Szakemberek diagnosztizálták az egyértelműt, hogy szélsőségesen nárcisztikus és ezzel összefüggően személyiségzavara van, így szigorú felügyelet tartják, valamint szigorú étrenden is. Ez gyakorlatilag a földi pokol számára, valamint anyuka számára is, aki több alkalommal is megpróbálta kihozni onnan, sikertelenül. Egy alkalommal még az apukával is annyira összeveszett ezen, hogy egymás bántalmazása lett a vége és rendőrt kellett hívni, az életük teljesen szétesett és még anyukát is pszichiátriára kellett küldeni néhány hónapra – mint kiderült, valószínű a mentális problémákat anyukától örökölte a kislány.

Zárásul végül a mesélő elmondta, hogy maga egészen jó életet él jelenleg, teljesen elköltözött a szülőktől, saját munkája van és önállóan éli az életét. Azt elismerte, hogy neki sem egyszerű a felnőttlét kezdete, a pénzügyekkel való bánás, de így is jobban áll, mint kishúga, akiből egy olyan szörnyeteget neveltek, aki pszichiátrián végezte.