Magyar titkot rejt a Tigris és az Eufrátesz völgye: generációink nőttek fel a mondán amelynek forrása Mezopotámia

A magyar őstörténet - bár ahogy neve is mutatja, őstörténet - a mai napig képes heves vitákat szülni. Az akadémiai álláspont egyértelmű: finnugor nyelv, ázsiai eredet, finnugor rokonság: szamojédek, hantik, manysik, magyarok. 

A finnugor elmélet a 19. században jelent meg, kidolgozója Hunfaly Pál - és a maga korában nem aratott óriási sikert. Ezzel szemben a nép és a nemesség ajkán a különböző középkori krónikák által is feljegyzett hun származástudat volt a meghatározó: Hunor és Magor, szkíták, hunok, magyarok.

Eltitkolták a magyarok elől? Az iskolában sosem hallhattál történelmünk brutális eseményeiről, a mágus-perekről

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Az ez irányú kutatásoknak kétségkívül a 19. század volt a fénykora, a nemzeti romantika korában hihetetlen módon megszaporodtak a különböző nyelvészek különböző elméletei: így lett Stockholmból, Svédország fővárosából Istókhalma, de a japán nyelvvel is igyekeztek rokonítani a magyart.

Az ősi nyelvek közül, amivel a magyar összefüggésbe akarták hozni, nem maradhatott ki a sumér sem: a székely rovásírás és a sumér agyagtáblák között valóban nem nehéz észrevenni a párhuzamot.

Talán a nyelvi rokonságnál (aminek bizonyítása azért nem egyszerű: mai magyar szavak gyökereit igyekeznek megtalálni a több ezer éves, ma már senki által nem beszélt sumér nyelvben) is fontosabbak az olyan mitológiai történetek, amik egyeznek a két nép esetében.

A szkíta szimbolika hemzseg a csodaszarvastól - és bizonyos kutatók még Ludas Matyi történetét is megtalálni vélték a sumér agyagtáblákban.

Ismeretlen magyar trónörököstől rettegett egész Európa, felfedték Árpád vezér fiának legendáját

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Seton Lloyd nevét hallván nem sokan vannak, akik egyből rávágják, kiről van szó: a nevezett angol régész volt. Számtalan expedíciója közül egy angol-török együttműködés keretében egy Sultan Tepe-i ásatás során 600 ékírásos táblát fedeztek fel, melyek minden bizonnyal egy pap könyvtárához tartoztak (bővebben lásd Hans Bauman In the land of UR című könyvét).

Az agyagtáblák elmesélik egy városi szegény fiú,  Gimil-Nin-Ur-Ta történetét, és bizony nehéz nem észrevenni a hasonlóságot a mi Ludas Matyinkkal:

"Gimilninurta otthon ült, gondokkal küszködve. Pénztelenül, kenyér, sör és hús nélkül. Kibírhatatlanná vált az élete. Barátait is meg akarta vendégelni, de egyetlen vagyona a köpenye volt. Szerette volna a köpenyt egy ürüért becserélni, de csak egy kecskét adtak érte. A kecskével a hős meglenne már, de a sör még hiányzik - mondta. Gondolkodott, és egy ötlete támadt. Hurkot kötött a kecske nyakába és elvezette a városbíró házához azzal a szándékkal, hogy meghívja a városbírót is a vendégségbe, és ő majd biztosan gondoskodik a sörről. 

A kapu őrei azt hitték, hogy ajándékba hozza a kecskét a városbírónak, hát beengedték. Amikor azonban Gimilninurta előadta jövetelének célját a városbírónak, az felháborodottan kiáltotta a szolgáinak, hogy dobják ki Gimilninurtát, de előbb adjanak neki egy csontot, egy korty sört és egy jó verést - a kecske fejében. Úgy is történt, de a vérig sértett Gimilninurta megesküdött, hogy háromszor adja vissza a verést a városbírónak. Történt azután - jó idő multán -, hogy az uralkodó meglátogatta Nippúr városát.

A huncut Gimilninurta a király elébe ment. Letérdelt előtte, megcsókolta lábait és könyörgő szavakkal kérte a királyt, hogy egyszer az életben szeretne felülni az udvari hintóra. Ha a király kölcsönadná neki, fizetne is érte egy mina aranyat. Nevetett a király, és nem utasította vissza a kérelmet, és így Gimilninurta a bérbe kapott udvari hintón, fényes öltözetben elhajtott a városbíró előtt, akinek a szája is tátva maradt a csodálkozástól. Előbb azonban Gimilninurta elhíresztelte az egész városban, hogy ő a templom pincéjében helyezte el kincseit, amire a városbíró vigyáz. 

Az alföldi látnok 300 évvel ezelőtt látta az internetet és a repülőgépet, nyugtalanító leírást közölt jelenünkről

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A városbíró is értesült a hírről és abban a reményben, hogy részt kap a kincsből, nagy lakomát rendezett. A lakomán azonban sokat ivott, és amikor részegségében az asztal alá fordulva elaludt, Gimilninurta egy betörést színlelt a templom pincéje ellen, és azt híresztelte, hogy a kincs már nincs ott, mert ellopták. Felrázták a városbírót részeg álmából, és Gimilninurta - hangos szóval és azonnal - jóvátételt követelt tőle. 

A városbíró még magához sem tért a részegségből, de nagyon megijedt és rögtön két mina aranyat adott Gimilninurtának, aki azt magához vette, de hangos szóval szidta a becstelen városbírót azért, hogy felelőtlenségével megkárosított egy polgárt és a szidás közben korbácsával jól elverte. Az utolsó ütésnél azonban nevetve mondta szemébe, hogy ez az első levonás, azután sietve beült az udvari hintóba. 

A királyi palotához vágtatott, visszaadta a kocsit, kifizetett érte egy mina aranyat, míg a városbírótól szerzett mina arany másik része a zsebében maradt. Azután azon törte a fejét, hogy miként adja meg a városbírónak a második levonást.

Gimilninurta leborotváltatta a fejét és orvosi mezt öltött. Mint a Larsai csodadoktor jelentette be magát a városbíróhoz. Felsorolta az összes betegséget, amiket meg tud gyógyítani és ezek között sok volt olyan, amiben a városbíró is szenvedett. Így kérte a csodadoktort, hogy gyógyítsa meg őt is. Gimilninurta elrendelte, hogy a városbírót - mint pácienst - helyezzék egyedül egy sötét szobába, és amikor mindenki elment, és egyedül maradtak a sötét szobában, Gimilninurta ismét jól megverte a városbírót és távozóban mondta neki: "ez volt a második levonás".

A városbíró ezek után őrökkel vette magát körül.  A verés után egy héttel azonban házon kívül volt dolga, és kíséretével együtt elhagyta a házát. Alig tettek pár lépést, látják, hogy egy ember vezet egy kecskét előttük és incselkedő hangon kiabálja feléjük: "én vagyok a kecskés ember...én vagyok a kecskés ember...". A városbíró ordít az őreinek: "nosza, fogjátok meg!". Hatalmas hajsza kezdődött, de az igazi kecskés ember nem az volt, akit kergettek hanem az, aki az egyedül maradt városbírót megint megverte.

A sztori minden eleme megvan: szegény legény, állatok, nagy úr, háromszor kapja vissza. Bár a sumér-magyar rokonság bizonyítékaként talán kicsit erős lenne felfogni a történetet, a hasonlóság tagadhatatlan - még az is elképzelhető, hogy Ludas Matyi ősei ötezer évvel ezelőtt a zikkuratok árnyékában tervezték bosszújukat az igazságtalan városbíró ellen. Akiket érdekel filmfeldogozás a történetből eredeti (!), sumér nyelven - nos, rájuk is gondoltak a Cambridge-i Egyetem YouTube-csatornáját kezelők:

_{forrás: ma.hu}