promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Így halt meg Attila, a hunok királya, egy iskolai törikönyv sem meri elmondani, mi történt vele a végzetes órában

Így halt meg Attila, a hunok királya, egy iskolai törikönyv sem meri elmondani, mi történt vele a végzetes órában

Borítókép:  Profimedia
Történelem & Tudomány
Kategória fejléc

A források eltérően számolnak be róla, de van, ami valószínűbbnek tűnik a többinél.

Hun-magyar kapcsolat

A magyarság számára évszázadokon át magától értetődő volt, hogy a hunok leszármazottai vagyunk - nem elméletként, hanem történelmi önazonosságként élt ez a tudat.

Ezt megerősítik a középkori krónikák: Anonymus Gesta Hungaroruma, Kézai Simon és Thuróczy János művei egyaránt azt írták, hogy a magyarok Attila király népének örökösei.

A 19. században aztán megjelent a finnugor elmélet, ami először nyelvrokonságnak indult, majd idővel furcsa módon genetikai rokonsággá vált - a magyarsággal viszont még 150 év alatt sem sikerült teljes mértékben elfogadtatni ezt.

Attila, Isten ostora

Ha a hunokról beszélünk, akkor természetesen az első, aki eszünkbe jut, az Attila. A legendás vezér, "Isten ostora" a Kárpát-medencéből irányította birodalmát, amely Ázsiától a mai Franciaországig terjedt.

A kor meggyengült Római Birodalmával szemben Attila vasfegyelemmel szervezte meg a sztyeppei népeket és néhány év alatt a korszak legrettegettebb hadvezérévé vált.

Katonai nagysága mellett kiváló államszervező is volt, uralma rendet és egységet teremtett a végtelen puszták népei között - noha a rendteremtésnek kétségkívül része volt a legyőzött népek meglehetősen kemény megadóztatása, a birodalom hatékonyan működött.

Attila halála

A katona sikerek mellett viszont meglehetősen kevés szó esik Attila haláláról - nem teljesen függetlenül attól a ténytől, hogy a rendelkezésre álló források eltérően számolnak be a halálának körülményeiről.

Abban a szinte mindegyik megegyezik, hogy a nagy király az esküvője éjszakáján hunyt el. A legfontosabb beszámoló Jordanestől, a 6. századi gót történetírótól származik, aki hozzáfért Priscos, az 5. században élt bizánci követ és krónikás írásaihoz, bár ezekből mára csak töredékek maradtak fenn.

Jordanes elbeszélése szerint Kr. u. 453-ban Attila éppen új feleségét, a fiatal Ildikót vette nőül. A lakodalom nagy pompával zajlott, az ünneplés egész éjjel tartott. Reggelre azonban a nászéjszaka tragédiába fordult: amikor az őrök beléptek a király szobájába, Attilát holtan találták a fekhelyén, mellette ifjú arája sírt kétségbeesetten. A testén nem látszott semmiféle seb, mintha belső vérzésben fulladt volna meg - orrából folyt a vér, amely megfojtotta álmában.

A későbbi korok számos magyarázatot próbáltak adni a történtekre. Egyesek szerint Ildikó  (talán az akkori bizánci császár, Marcianus megbízásából) mérgezte meg férjét és a gyilkosságot az őrök segítettek eltussolni.

Mások szerint a halála véletlen volt - túlzott italfogyasztás vagy hirtelen fellépő nyelőcső-vérzés végzett vele. A legvalószínűbbnek azonban Priscos meglehetősen profán magyarázatát tartják: eszerint Attila egy megrepedt érbe halt bele, amit hosszú évek túlzása és kimerítő életvitele idézett elő.

Mítoszok és tények Attiláról: