A magyaroknak sikerült a világon először és ma is mindennap használod: zseniális mérnökeink megcsinálták ami addig senkinek sem sikerült

Budapest látképe jó ideje a retinánkba van égve és hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy korántsem mindig így nézett hazánk fővárosa. A legtöbben naponta keresztülmegyünk ikonikus helyein, többen akár kerületeken át is utaznak ügyet intézni, családot látogatni, barátokkal találkozni, vagy dolgozni. Ezen emberek egy része tömegközlekedési eszközöket is használ, amelyekre szintén úgy tekintünk, mintha az élet kezdetével egyidőben már menetrend szerint jártak volna. Bosszankodunk a késések miatt, miközben eszünkben sem jut, hogy néhány évtizeddel ezelőtt nem lett volna lehetőségünk ilyen kényelmi dolgokhoz, amikor pedig már igen, korántsem biztos, hogy felfértünk volna a közlekedű buszra. Cikkünkben most  visszatekintünk a történelmi Budapest egy olyan fejezetére, ahol a Blaha Lujza tér még nem volt Blaha Lujza tér és főleg nem jártak ott olyan hatalmas buszok, mint amik most percenként áthaladnak rajta.

A Blaha Lujza tér hallatán sokan fintorogni kezdenek, ami nem véletlen. Sokáig a főváros egyik legelhanyagoltabb tere, rettenetes autóforgalommal és brutális embertömeggel, így nem csoda, ha nehéz karbantartani az állapotokat, amik finoman szólva is eleszkalálódtak. Így a városvezetés hosszú idő után 2021 nyarán a tér felújítása mellett döntött és majdnem másfél év munkálatai után 2022 decemberében átadták a megújított Blahát. A baljós hangulatú emberek azonban szép lassan visszacsordogáltak rá és hiába a szép látkép, ma sem a legkellemesebb dolog arrafele várni a buszt.

De nem volt ez mindig így. Bár elég régóta Budapest közepén áll, elválasztva a VII. és a VIII. kerületet, sokáig nem volt semmilyen elnevezése. Ez 1920-ban változott, amikor is a "nemzet csalogánya" néven is emlegetett színésznőről, Blaha Lujzáról nevezték el, aki az ott található Nemzeti színház tagja volt, betöltötte a 70. életévét, de még a környéken is élt, a Rákóczi út 44-es szám alatt.

Szerettek volna egy Népszínházat építeni, ahol az akkoriban legnagyobb érdeklődésre számottevő darabokat szerették volna előadni. Az ötlet hamar a megvalósulás fázisába lépett és a helyszínválasztás a nagy, név nélküli, éppen akkor formálódó térre esett. Érdekesség, hogy abban az időben ez a terület külvárosnak, amolyan külkerületnek számított, amit nehéz elképzelni, mivel ez ma a belváros belvárosa. Az épület a színházi műfaj hanyatlása miatt veszített fényéből és miután a bérlő társulat tönkrement, a Nemzeti Színház társulata vette át az épületet. A két világháborút sikeresen túlélte, majd 1960-ban a kettes metró építkezésére hivatkozva felrobbantották. Itt volt még a Sajtóház és a Corvin áruház is, valamint pezsgő társasági életével az EMKE kávéház is kitűnt a tömegből.

És hogy miért is jelentős a mai nap a tér életében? 1966. november 5.-én, ezen a napon adták át a forgalomnak Budapest második aluljáróját, a Blaha Lujza téren lévő kettes metró megállójaként. 

Itt láthattok egy archív felvételt a korai Blaha Lujza térről. A vonásai emlékeztetnek a mai közlekedési csomópontra, ám a hangulat, ami körbelengi, nem egy lapon említhető a maival:

A másik évforduló félig-meddig összefügg az előzővel, mivel szintén budapesti és szintén tömegközlekedéssel kapcsolatos dátum. Az autóbuszforgalom már korábban is jellemző volt Budapestre, azonban főváros lévén nem volt elégedett vele az akkori városvezetés. Olyan buszt szerettek volna, amelyik modernebb és több ember elszállítására is alkalmas. Továbbá fontos szempont volt, hogy a vezető ne legyen az utasoktól teljesen elszeparálva. Ez lett a még ma is használatos első csuklósbusz. Németországban korábban volt ilyen jellegű kísérlet, azonban ott még el sem kezdték a tesztelést, amikor Magyarországon már forgalomba is állt az első ilyen jellegű jármű.

Útvonala a mai egyes villamoséval egyezett meg, a Kelenföldi pályaudvar és a Dózsa György őt között közlekedett, rendszáma pedig GA 12-00 volt. 35 ezer kilóméter használat után sem jelentkezett rajta semmilyen hiba, így a magyar gyártmány tökéletes volt.

Három fiatal magyar mérnök keze munkáját dicséri a mű: Rózsa László, Lassú Gábor és Színi Béla készítette el a prototípusokat, melyek aztán olyannyira megfeleltek, hogy bevethetőek voltak élesben is. Összesen 267 darabot gyártottak, de sajnos egy sem maradt fent belőlük. 1960. november 5-én történelmet írtak, ugyanis a világon elsőként csuklósbuszt helyeztek üzembe Budapesten.

Itt egy érdekes fotóösszeállítást mutatunk, melyben korabeli felvételeken pillanthattok be Budapest, azon belül is a régi tömegközlekedés titkaiba:

^{Forrás: ezenanapon.hu, welovebudapest.com}