Felnyitották a magyar király 700 éves sírját, ami történt az iszonyatos

A középkor királyok temetkezési szokásai – elveszett nyughelyek története

A történelem során kevés dolog maradt fenn a középkori magyar királyok temetkezéseiből. A háborúk, tűzvészek és fosztogatások nem kímélték sem a sírokat, sem az őket őrző szent helyeket.

Az egykor pompás bazilika Székesfehérváron, ahol a legtöbb magyar király nyugodott, mára romokban hever – de a föld mélye még ma is őrzi az eltemetett történeteket és a királyok emlékét.

A történelem könyvei szerint Szent Istvántól kezdve egészen az Anjou-korig Székesfehérvár volt az uralkodói temetkezések központja.

Az egyház befolyásos szereplői – prépostok, kanonokok és püspökök – őrizték a koronát, a királyi levéltárat és a szent ereklyéket.

I. Károly, az Anjou-ház első magyar uralkodója is itt kívánt örök nyugalmat találni. A város szívében emelkedő épület, a Szűz Mária-bazilika azonban nem tudta megóvni a királyi sírt attól, ami néhány évvel halála után történt.

A székesfehérvári sírrablás – I. Károly nyughelyének kifosztása

I. Károly 1342-ben hunyt el, és méltóságteljes pompával temették el a fehérvári templom kriptájában.

Azonban 1347-ben hirtelen váltás történt az őrkanonoki tisztségben – és ez lett a kezdete egy máig felkavaró történetnek.

Néhány évvel a temetés után a sírt felnyitották, a király testét kifosztották: eltűnt a halotti korona, a díszes öltözet, minden, ami az uralkodói méltóságra emlékeztetett.

A források nem egyértelműek, de egy János nevű őrkanonok neve újra és újra felbukkan az ügyben.

Egyes oklevelek hanyagságról, mások bűnrészességről beszélnek. Hogy valóban ő volt-e a sírrablás értelmi szerzője, soha nem derült ki. Egy biztos: a középkor nem ismert kegyelmet az ilyen vétségek esetében.

A szentségtörés ára – ítélet és bukás a székesfehérvári királysír kifosztása után

A királyi tanács, amelyben az ország legnagyobb főurai és püspökei ültek, példát akart statuálni. Jánost – aki egyházi személy volt – nem végezhették ki, azonban börtönre ítélték.

Kenyéren és vízen kellett élnie hátralévő napjait, amíg 1352 januárjában halálra nem gyötörte a bezártság. Birtokait Nagy Lajos király elkobozta, és hűséges szolgáinak adta tovább.

A sírrablás híre futótűzként terjedt. A bazilika hírneve megrendült, az uralkodói bizalom elpárolgott.

Nagy Lajos még a Szent Koronát is Visegrádra szállíttatta, hogy biztonságban tudja – ezzel örökre megváltoztatva a magyar királyi temetkezések hagyományát.

A múlt feltárása – a 700 éves titok újra napvilágra kerül

Évszázadokig csak töredékes oklevelek és krónika részletek őrizték a történetet. A történelem kutatói azonban nemrég újra elővették az 1349-es iratokat, és rekonstruálták az eseményeket.

Kiderült, hogy a sír kifosztása valószínűleg a fehérvári káptalan belső köréhez köthető, s a bűntény hatására a magyar király temetkezési hagyománya végleg átalakult.

Ahogy a bazilika maradványai között folytatódnak a régészeti ásatások, újabb kérdések merülnek fel: vajon a kifosztott sír maradványai valóban I. Károlyé voltak, vagy más uralkodóé? És vajon hány király nyughelyét rejti még a föld Székesfehérvár alatt?

A sír, amely mindent megváltoztatott – a középkori Magyarország legmegdöbbentőbb királysírrablása

A sírrablás híre hamar eljutott a királyi tanácshoz, ahol Magyarország legnagyobb főurai és püspökei döntöttek János, a fehérvári őrkanonok sorsáról.

Mivel egyházi személy volt, nem ítélhették halálra, de példát akartak statuálni. Elrendelték, hogy élete végéig börtönben sínylődjön, ahol kizárólag kenyeret és vizet kaphatott.

A büntetés János bűnének megtorlása mellett figyelmeztetésként is szolgált mindazok számára, akik a szent helyek érinthetetlenségét veszélybe sodornák.

János 1352 januárjára belehalt a bezártságba. Halála után birtokait Nagy Lajos király elkobozta, és hűséges alattvalóinak adta tovább. A fehérvári káptalan tekintélye ezzel végleg megingott, és a király bizalma is elveszett.

A Szent Koronát és a királyi kincstárat Visegrádra szállították – ettől kezdve a bazilika elveszítette korábbi jelentőségét, és a királyi hatalom szimbólumából a múlt emlékévé vált.

A videó a középkori sírrablások rejtett részleteibe enged betekintést: hogyan fosztották ki a halottakat aranyért, ereklyékért vagy csontokért – még szerzetesek és nemesek is részt vettek a nyughelyek kifosztásában:

Forrás: Hellomagyar