A magyar történelem legnagyobb hazugsága lepleződött le, átírhatjuk a tankönyveket

Minél messzebbre megyünk vissza a magyar történelemben, annál bizonytalanabbá válik, hogy az adott dolgok, események valóban úgy történtek-e meg, ahogy a krónikások – akár jó pár évtizeddel később – megírták azokat.

Az Árpád-kor egyik legmegrázóbb történelmi időszaka a tatárjárás volt, amely 1241–42-ben kis híján a még fiatal Magyar Királyság pusztulásához vezetett. Óriási szerencsénk volt, hogy a messzi keleten meghalt a mongol nagykán, ezért a nálunk portyázó seregeik hazatértek, hogy vezéreik részt vehessenek a hatalomért folyó versengésben.

A mongol invázió nem érte felkészületlenül IV. Béla királyt, ugyanis jó pár évvel korábban Julianus domonkos szerzetes és társai már hírt hoztak a veszedelem közeledte felől. Magna Hungaria, vagyis a magyar őshaza felkutatására indultak az elszánt egyházfiak, és ezzel a rossz hírrel tért haza az egyedül életben maradt Julianus.

Aki állítólag találkozott a keleten maradt magyarokkal, sőt beszélni is tudott velük. Pogány, nomád életmódot folytató testvéreink nem kápráztatták el, de mégis örömmel vitte hírüket haza a Volga vidékéről.

Vajon tényleg igazat mondott a híressé vált szerzetes? Vámbéry Ármin keletkutató a 19. században nagy felbolydulást keltett azzal a hazai tudományos életben, hogy ezt a kérdést egyáltalán fel merte tenni.

Márpedig a kor neves tudósának, egyetemi tanárának számító Vámbéry szavaira oda kellett figyelni, ő pedig magabiztosan állította, hogy Julianus hazudott, amikor a Volgánál magukat magyaroknak nevező csoporttal találkozott és beszélgetett.

A turkológus Mészáros Gyula is úgy vélte, hogy a szerzetes természetesen elutazott keletre, ám ott semmi érdemlegeset nem talált. Üres kézzel viszont nem térhetett vissza a királyhoz, önigazolásképpen tehát kitalált egy színes történetet.

Mivel egyedül érkezett haza, más tanú nem tudta alátámasztani az általa elmondottakat, utána pedig szerencséje volt azzal (ha ez szerencse), hogy a keleti magyarságot – akár létezett, akár nem – már nem lehetett újra felkeresni a tatárjárás pusztítása miatt.

Julianus beszámolójában az a legfurcsább, hogy állítása szerint a Volga keleti partján találta meg a magyarokat, de a nagy folyón való átkelésről egyetlen szót sem ejtett. Ráadásul az a terület a mai Tatárföld, márpedig a magyarságra utaló Mozsar, Mozsarka, Mozsarovo, Mocsar és hasonló helynevek a Volga nyugati partján találhatók.

Mi is ez a titokzatos Magna Hungaria?